Megbeszeljem ezt anyukammal ennyi ev utan? Vagy hogy jussak tul rajta?

Mikor 9 eves voltam, anyukamnak megszunt a munkahelye es haztartasbeli lett. Utolag gondolom, depresszios lett, de ez nem vigasztal abban, hogy a gyerekkorom iszonyuan telt. Kesobb neha talalt munkat, de csak ideig-oraig, apam tartotta el. Volt, hogy boltot nyitottak, de nem ment, mert anyu csak delutan jart be 1-5-ig (azt mondta, fronterzekeny, altalaban felkelt hajnalban, megfozott, aludt, tv-t nezett. Tudom, hogy van, aki valoban migrenes a frontoktol, de neki sosem voltak olyan tunetei). Amig apam dolgozott, noverem foiskolan tanult egy masik varosban, es suli utan ketten maradtunk anyammal. Kituno tanulo, kesobb 4-5-os, jo gyerek voltam, segitettem otthon. Ha 3-ast kaptam, utott, uvoltott. Ha rossz helyre raktam valamit, szinten. Barmiert, tepte a hajam, huzott a foldon, rugdosott. Szetvagta a ruhaimat, mert ugy nezek ki, mint egy 'k...a'. Kb. 13 lehettem, kover, rovid haju, szemuveges, bo ruhakban jartam. Nem mehettem sehova, barataim nem lehettek. Suli utan hazamentem, ettem, utana este 7-8-ig ulnom kellett az asztal felett. Mivel sosem kellett megeroltetnem magam tanulas szempontjabol, kb. fel ora eleg volt, utana regenyt olvastam. Ha ezt eszrevette, utott. Utana nyitott ajtonal tanultam. Kikerdezett, de mindent szorol-szora kellett bemagolnom, ha kihagytam egy kotoszot, barmit, utott.

Mikor 20 voltam, mar nem otthon eltem, kiderult, hogy egesz eletemen at tarto betegsegem van (autoimmun), hirtelen aggodo anya lett. Most jo a kapcsolatunk, de nekem meg mindig faj, hogy ilyen volt a gyerekkorom. 27 vagyok mar, de keptelen vagyok szorosan, hosszu ideig kotodni az emberekhez, es meg mindig rettegek anyamtol. Felek, olyan leszek, mint o, gyakran alvaszavarom van, es sajnos nehany dologban tudat alatt atvettem a rossz mintajat es en is baromsagokon kattogok es cseszegetem a parom. Probalom ugyan leallitani magam, de nem konnyu. Rettegek attol is, hogy gyerekem legyen, es olyan turelmetlen es rossz anyja legyek, mint az enyem volt.

Neha szobakerul a testveremmel a gyerekkorunk, o 10 evvel idosebb nalam, nagyon jo a kapcsolatunk, mindig is o volt a legjobb baratnom. Ot is korlatoztak, de ot nem verte anyam es foleg nem napi szinten. Mint kiderult, o nem is tudott rola, hogy velem mit csinalt, valoszinuleg annyira termeszetesnek ereztem, hogy nem beszeltem rola. Emlekszem, kb. 3.-os voltam, egyik osztalytarsam meselte, mit csinaltak elozo nap anyukajaval, es en nem ertettem, ot hogy szeretheti az anyja, hiszen csak 3-as tanulo. Valoszinunek tartom, apam sem tudott rola, hogy allandoan ver, hiszen estig dolgozott es sokszor hetvegen is.

Szeretnem elfelejteni a multat, de ugy erzem, szuksegem van valaszra, miert bant igy velem anyam. Azota kulfoldon elek, most megyek haza. Vajon ha megkerdeznem, letagadna, vagy csak siman nem emlekszik? Ha szoba kerul a gyerekkorunk, ugy tesz, mintha o lett volna a mintaanya, es 'felaldozta magat ertunk'. Jobban fogom erezni magam, ha megkerdezem, vagy csak sertodes lesz es harag? Ti mit tennetek? Volt valaki hasonlo helyzetben?

27/N