Miért szülnek olyan emberek, akik még egy saját, fix környezetet sem tudnak teremteni?

Sokkal nagyobb gondnak tartom, ha olyan biztos egzisztenciával rendelkező párok szülnek, ahol a gyerek csak valami kötelezően kipipálandó társadalmi elvárás, a férfinak státuszszimbólum, a nőnek unaloműzés, és az üres, képmutató kapcsolat előli menekvés. Ahol az egosita szülők mindig a saját érdeküket tartják szem előtt, és azt hiszik, hogy a pénz a nevelést is megoldja.

Az ilyen gyereknek sokkal rosszabb, mint az anyagilag szegény, de lelkiekben gazdag családba születő gyerekeknek, ahol a szülők szeretik egymást és kitartanak egymás mellett.

Szerintem vagy nagyon fiatal vagy vagy nagyon tapasztalatlan. A férjem 7 évig élt a volt feleséggel, sehogysem jött össze a gyerek. A kapcsolat megromlott (nem ezért), de exnej csak úgy egyezett bele az azonnali válásba, ha mindent otthagy a férjem. Nullára került.

Én nagy családba születtem, a szüleim nem tudtak annyi pénzt adni, hogy saját lakásunk legyen.

Most várjuk az első gyereket (mindketten 40 fölött), albérletben élünk, most lehet, hogy egy időre a szüleimhez megyünk mégis, ha valaha az életben saját házat akarunk. Tudjuk fizetni az albérletet, de tovább nem akarjuk.

Nem így képzeltük ábrándosan, nem ideális dolog, de így alakult. Az én biztos hátterem a családom. Sosem kerülnék az utcára, mindig lenne mit ennem-innom, fölvennem, és ők is ugyanígy számíthatnának rám.

Szóval boldogulunk, nem éppen úgy, ahogy azt te engedélyeznéd, de a magunk módján.

"Itt nem a 4-5-6 és nagyobb gyerekekről beszélek... hanem akik még magukról se tudnak, nem nevelhetők, és hangosak. Tehát irritálják a szomszédságot."

Értem már, te írtad ki ezt a kérdést korábban:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Tudod, az a gyerek akkor is bömbölne, ha történetesen az illető család tulajdonában lenne az a lakás és akkor sem tudnál tőle aludni.

Tanultam, "fejlődőképes" munkahelyen (hehe, állami kórház) elhelyezkedtem és spórolok (-nék).

Van saját lakásunk, autónk, most jön a baba, a munkahelyemre visszavárnak, elvileg nekem jó de igazán mégse, viszont ha arra várnék, hogy majd egyszer többet keresek, normális munkaidőm lesz akkor lehet sose lenne gyerekem.

Valaki jól érzi magát albiban is minimálbérrel, egyébként is ha ebből a szempontból nézed, egy munkásnak és egy pénztárosnőnek ne is legyen gyereke, mert valószínűleg a fizetésükből sose tudnának igazán biztos hátteret teremteni?

Más országokban nincs ekkora presztízse a saját lakásnak, itt megmaradt a fejekben, hogy az albérlet egyenlő csóróság. Pedig ha pl. valaki mobil és menne a jobb munka után akár országon belül is (ahogy itt is mindenki ajánlgatja a munkanélkülieknek), felesleges Miskolcon lakást vennie, ha 1 év múlva már Pesten lesz, utána meg Sopronban. A miskolci lakását esetleg kiadja újabb hülyecsóró albikeresőknek.

Most végzek az egyetemen,a párom idén végzett, huszonévesen albiban élünk, normális környéken, jó állapotú, de nem luxus társasház amiben élünk kb. 20 milliót ér az ingatlanpiacon.

Tanultunk mindketten eleget, a párom végzettsége mérnök(műszaki területen )a 200 -at nem keresi meg nettóba kezdőként és ez általános! Tegyük fel,hogy szerencsém lesz és én is keresek kezdőként 200000 Ft-ot (ami csak úgy elárulom nagy szó),amit félre is raknánk.

10 év alatt meg is tudnánk venni a lakást amit most bérelünk. 35 éves korunk után kapkodhatnánk,hogy legyen egy gyerekünk, hogy több is, hát arról meg már ne is álmodjunk.

Hogy időközbe biztos növekedne a fizetésünk... igen persze, ez az ország arról híres, hogy folyamatosan növekednek a bérek az árak növekedésével arányosan. Mi mindenesetre nem várjuk meg, megyünk külföldre. És csak úgy mondom ott se szokás feltétlen házat venni, pedig azért jobban élnek az emberek.

Am Neked nincs jobb dolgod mint más dolgába okoskodni? A semmire szülni az az, amikor valaki pl. segélyre szül, és hónap végén enni nem futja, meg pelenkára. Nem az,hogy albérletbe...

Na akkor egy sztori neked: biztos kapcsolat (értsd 8 éve együtt) gondok nélkül, férj havi 300 körül, feleség 1 millió körül keres, lakás, kocsi van, születik 2 gyerek. Közös számla, mindkettő fizetése arra megy, kártya mindkettőnél.

Férj megbolondul, hitelt vesz fel a házra, ami az ő nevére lett véve, elbacca az összes megtakarítást, a szeretőjére költi, mindeközben azt hazudja, dolgozik, de már kirúgták, hitelt nem fizeti. Eközben anya otthon a gyerekekkel, számszerint 2vel. Nem vesz észre semmit, mert a faluban nem tud kártyával fizetni, számlát nem nézegeti, minek, apa ágyba bújik vele is. Majd anya észreveszi, nem oké valami, nőgyógyásznál kiderül, nemi betegség ( nem részletezem), majd hazaérve rossz érzés, megnézi a számlát, üres, de apuka cuccai is eltűntek.....lelépett. A házat kis időre rá elárverezik, gyes+csp-ból tartsa el anya a 2gyereket ( nem kap gyedet, mert egyéni vállalkozó volt, akkoriban más volt még a törvény), apa külföldön, gyerektartás nincs. Segítség nincs.

Álom életből rémálom. Anyuka nem kap munkát a gyerekek miatt, hiába a jó képzettség, végső elkeseredésében, miután 2 napja nem ettek, anyuka a testét árulja....... Kizárólag egy pasival van, aki fizet érte (nemi betegségből kigyógyult), majd a pasi közli, hogy szereti...azóta együtt vannak, boldogok. Helyre állt a rend, 2 gyermekük is született, és minden oké.

Hogy tetszik ez? Biztosra vállalt, mi lett a vége? Ez az én történetem, és minden szava igaz.