Mit tehetünk, ha folyamatosan így viselkedik a gyerek? Már nem bírom cérnával.

Nehány dolog jutott eszembe: esetleg ne a rosszra koncentraljatok, hogy tudja-e, mit csinált rosszul ( ez nekem marha fura), hanem arra, amit jól csinál. Valahogy arra, hogy rossz nem egyenlő a gyerekkel es forditva.

NYilvan nem könnyű vele, de osszeszorult a szívem. Szeretet kell neki, nagyon egyértelmű.

Azt sem teljesen ertem, hogy az apja hol van a történetben. Szerintem is kell a szakerto segítsége, és az anyja a gyerek ellensége, ha nem latja be.

Vigyétek szakemberhez!

Nem hiszem el hogy nem érzékelitek,hogy valami gond van amihez profi segítség kell...

Bár ha az anyja ennyire lesz*rja akkor meg ne csodálkozzatok

Ezek szerint az anyja elhanyagolja,nem neveli de a párod sincs a helyzet magaslatán, nulla apai tekintéllyel.

Ne foglalkozzon vele mit mond az ex, hanem nevelje a gyereket. Semmi köze hozzá hogy nálatok mi van, ti se szólhattok bele, hogy exnél hogy van.

Gyereket pszichológushoz vinném amúgy első körben, tanácsot kérnék és ha tényleg rossz helyen, kezdeményezném a gyerek elhelyezésének megváltozatását. (Bár kétlem, hogy ti megcsinálnátok, könnyebb az exre köpködni meg verni a gyereket...)

14-es, 15-ös vagyok. Felvetettem a kérdést édesanyámnak, aki óvónő. Ő is megerősíti azt a tényt, amit itt többen is leírtak, hogy manapság egyre több az ilyen gyerek.

Nem a gyerekkel van a gond, hanem a szülővel. Manapság mindenki rohan, dolgozik, nyomkodja a telefonját, a gyerek meg szabadon van engedve, azt csinál, amit akar. Manapság sok szülő gondolja úgy, hogy nem szabad korlátozni a gyereket és az magától megnevelődik, de ez súlyos tévedés és a gyerek issza meg a levét.

Anyukám alapvetően úgy gondolja, hogy alapból már nagyon előrehaladott a dolog, tehát mindenképpen pszichológust kellene felkeresni. A viselkedést több dolog okozza. Először is az édesanyja valószínűleg nem foglalkozik vele eleget. A szülei elváltak, ez egy gyereknek óriási trauma. Most itt is van, ott is van, közben az "új családjában" van egy közös gyerek, akire valószínűleg féltékeny.

A beszélgetés alatt nem azt értettem, hogy a viselkedését kellene elemezni, hanem ezt a helyzetet kellene megbeszélni. Hogy anyu-apu nem együtt él, de erről nem ő tehet és ettől még lehet jó a kapcsolat. Ezt valahogy az ő szintjén kellene elmagyarázni. Ebben a pszichológus is sokat segíthet. Emellett éreztetni vele, hogy a féltestvére nem élvez prioritást és őt is ugyanúgy szeretitek. Még ha tényleg ennyire elviselhetetlen tud lenni.

Aki azt gondolja, hogy egy gyerek magától lesz ilyen és a gyerek az elmebeteg, az nem gondolja jól.

A gyerekek különösen szemtelenek, gonoszak tudnak lenni, de nem születésüktől fogva lesznek ilyenek, hanem a környezetük alakítja így. Most ő gondolom az anyjával él, aki nem akar vele foglalkozni, nem neveli, lehet, hogy még élvezi is, hogy a férjénél csinálja a balhét. Emellett nincs egy normális családkép előtte, mert van egy anyja, meg van egy apja egy "ismeretlen" nővel és egy új gyerekkel, aki elveszi tőle a figyelmet. Még ha nem is így van, ezt ő így éli meg.

Mindenképp fel kellene keresni egy pszichológust, nem biztos, hogy kell az anyuka beleegyezése, elég ha az apja elviszi. Előre mondom, ez nem egy hetes projekt.

Lehet büntetni, de nem az a megoldás. Ha rosszat tesz, akkor legyen következménye, de beszéljétek meg vele. És a családi helyzetet is tisztázzátok. Ezt egy gyerek még nehezen dolgozza fel.

Aki itt írta, hogy neki rossz gyerekkora volt, mégis normális lett, annak írnék kicsit. Minden ember más, a gyerekek is másképp reagálnak dolgokra. Valakit vernek gyerekkorában, de ő normális lesz és esetleg kitör abból a közegből. Ez az óvodai, iskolai közösségen is múlik. De ha iskolában mondjuk drogos, hasonlóan rossz körülmények közt nevelkedő társakkal hozza össze a sors, akkor lehet, hogy pszichopata lesz belőle. De alapvetően senki nem gyökérnek születik, jelen esetben nem fogyatékos gyerekről van szó, csak viselkedészavarossal. És annak megvan az oka.

Régen nem volt ennyi hiperaktív és diszlexiás gyerek. Miért? Mert akkor még több idő volt az olvasás tanulásra, kevésbé maradtak le a rosszabb képességűek. Manapság, ha lehet, már első végére írjon-olvasson a gyerek, aki lemarad, az pedig diszlexiás. Aki nem viseli el azonnal, hogy 45percig egy helyben kell ülnie, az pedig hiperaktív, lehet gyógyszerezni vagy speciális iskolába hordani.

Kezd degenerálódni a társadalom. Apuci, anyuci a világra csinálja a gyereket, aztán nagy ívben tojik az egészre.

Mégis, mi a fenét várunk?

El kell menni vele pszichológushoz!!! Mit fog csinálni az iskolában??? Nem csoda,hogy ilyen, ha elvált szülők gyereke. Mindegyiknek megsérül a lelke, van, akinek jobban, van, akinek kevésbé, vagy csak nem így jön ki.

Menjetek együtt kirándulni sokat, minden hétvégén, az a környezet talán jót fog tenni neki.