Akik messze élnek a rokonaiktól, szerintetek normális az, hogy mindig csak én adok?
Külföldön élek, nem tudok hazajárni, viszont küldök a szüleimnek, testvéreimnek, ajándékot szülinapra, karácsonyra stb, viszont ez visszafelé sosem történik meg. Ez nekem kellemetlen, úgy érzem, tőlem elvárják és, mivel itt jól keresek, nekik semmit sem kell nekem adniuk (biztos megveszek mindent, ami kell). Nem is az lenne a lényeg, hogy mi az, inkább csak a tudat, hogy gondolnak rám, az öröm, hogy kapok valamit....
Akik szinten nem Magyarországon élnek, nálatok ez hogy van?
válasza:En nem erzem ugy, hogy elvarnak tolem. Igazabol nem szoktam kulon kuldeni semmit, karacsonykor haza szoktam latogatni, olyankor van ajandek, de en is szoktam valami aprosagot kapni. Ha esetleg maskor hazalatogatok (evi 1-2 alkalom), aprosagokat szoktam vinni, olyanokat, amit Magyarorszagon nem lehet kapni. Ilyenkor nem szoktam kapni semmit, de megvendegelnek, stb, az pont eleg. Szoktam idonkent oket anyagilag tamogatni (kerni nem szoktak, de tudom, hogy nem duskalnak a penzben, ugyan en sem, de igy is jelentosen jobban keresek naluk, igy ha valami tortenik, akkor azt keres nelkul en allom - ilyenekre gondolok, hogy amikor tavaly elromlott a mosogepuk, vettem nekik egy ujat, vagy fel evvel kesobb anyukam beteg volt, fizettem a gyogyszereit, stb.).
Viszont ha elvaras lenne, raadasul ilyen pofatlan modon, biztos, hogy nem tennem.
válasza:régebben én is igy éreztem, ugyhogy leszoktattam a családot, ismerosoket, szomszédokat arrol, hogy mindig kapnak valamit. mi nem szoktunk csak évente egyszer hazamenni, az is nyárra esik. Karácsonykor dolgozunk, mint ahogy itt a tobbi ember is.. (24. munka, 25. unnep, 26. munka...és igy tovább)
karácsonyra kuldunk egy kisebb csomagot és ennyi.
Igazából azt nem tudom biztosra, hogy elvárják-e, inkább csak azt érzem, hogy jólesne néha nekem is kapni valami "otthonit". Én kérdem őket, hogy ki minek örülne, tudják, hogy készülök a karacsonyra is (igen, már ilyen korán elkezdem gyüjtögetni az ötleteket) és tudom, hogy úgysem viszonozzák és ez zavar. De, persze, oké, hogy gyerekkoromban meg neveltek, etettek, ruháztak, iskoláztattak......hálás is vagyok. Csak, mintha elfelejtettek volna.
Egyébként nem szoktam hazalátogatni.
válasza:Akkor nem csak az én családom ilyen. Engem nem is nagyon keresnek, mintha nem is érdekelném a sajat családomat. (pedig mesélni tudnék rengeteget, mégiscsak én mentem el, egy másik országba, egesz más itt az élet/emberek/kultúra....)
Most karácsonyra még küldök nekik csomagot de lehetséges, hogy más alkalomra "elfelejtem".
válasza:Bárhogy is állnak anyagilag azért egy képeslapra már csak telne...
Abból is látható h gondolnak rád, hogy megírják, elbattyognak a postára stb...
Én se küldenék többet semmit. Ha meg rákérdeznek h miért nem küldtél akkor meg megmondod h várom még a tieteket, majd utána....
válasza: válasza:Te magad is jól tudod a választ: nem, egyáltalán nem normális.
Fejezd be a balekoskodást, mert csak magadnak ártasz vele. Ők elvárnak (nem tudom, milyen jogon?), te pedig csak adsz, csak adsz, nem kapsz semmit vissza, és csak gyűlik benned a harag és a keserűség. Be kell ezt fejezni.
Én ezt az utat már megjártam, én is külföldön élek. Amióta csak annak adok, aki viszonozza is (előssorban nem tárgyakat és pénzt, hanem szeretetet), azóta béke van a lelkemben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!