Mi a velemenyed arrol az emberrol aki 30 evesen munkanelkuli, vegzettsege nulla es nem is torekszik, hogy ez mashogy legyen?

Ja, ez az apám!

És látod volt aki szult neki gyereket..

Az ember gondolja meg kivel hozz össze egy gyereket.

Az hogy jó ember ugyanolyan rossz indok mint hogy gazdag.

Ha gyereket szülsz egy gazdag erőszakos baromnak az baj, ha gyereket szülsz egy luzer jó embernek az is baj. Ha nem találsz értelmes embert ne szülj csak mégegy bar'mal több lesz a világon.

Kérdezőnek :

Gondolj csak bele : már terhesség alatt is kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy hónapokig otthon (vagy kórházban) kell lenned, de szülés után mindenképpen anyagi segítségre fogsz szorulni!

Olyan embernek szülj gyereket, aki társad a bajban, támaszkodni tudsz rá ha megbetegszel!... Egy gyerek körül rengeteg a tennivaló, nem véletlenül házaspároknak tanácsos gyereket vállalni...

Normális esetben egy nő abba a férfiba lesz szerelmes, akire támaszkodni tud, aki erős, megbízható, akire felnézhet és akit becsülni tud! (A leírásodból látszik, hogy te ezt a férfit nem sokra becsülöd, felnézni sem tudsz rá.)

Nem vagy lekésve semmiről, nem ez a férfi számodra az "igazi"!... Hagyd szépen ott és keress egy normális, szorgalmas, tanult embert, aki valóban a társad lesz és megbízható apuka válna belőle!

======================

22:21-nek

Mondd csak : téged valaki géppisztollyal kényszerít, hogy olyan emberrel éld le az életed, aki kihasznál, nem dolgozik, és te sem becsülöd semmire???...

Miért nem hagyod ott a francba, már régen lehetne egy normális párod, ha nem pazarolnád az idődet és az energiádat erre az alakra!

Lehet, hogy csak bölcs az illető. Sok harminc éves van, akinek diplomája van, mégsincs munkája. Akkor meg minek törje magát több 10 évig, ha úgyse lesz? :P

Szülni attól még nem kell neki.

Kedves kérdező!

Amikor nálunk először szóba került a gyerek, (30 éves voltam, a jövendőbeli férjem 34), minden végzettségem ellenére munka nélkül maradtam.

Barátom "dolgozgatott" és a munkanélküli segélybol élt, mert az étterem, ahol addig "patron" volt, az első feleségéé volt eredetileg.

Amikor felmerült, hogy gyereket szeretnék, gondolkozott egy darabig, aztàn azt mondta, várjak néhány napot, utána megbeszéljük.

Másnap reggel 7-kor felkelt és elment hazulról. Ez így ment 8-10 napig. Egy délutan hazajött, és azt mondta, elmegyünk vacsorázni az X hotelbe, (az egyik legnagyobb pesti hotel, csak néztem…).

És odaérve bemutatott a jövendőbeli főnökének! Akkor csak mint pincér dolgozott, de a borravalóval együtt volt annyi keresete, hogy el tudjon tartani bennünket.

Mostanra már főpincér, és két gyermekünk is van. Közben, mikor a kisebbik 3 éves lett, én is elmentem dolgozni, ugyancsak a hotelszakmába. (Terhességeim alatt nyelveket tanultam.)

Most már régen házasok vagyunk, és ha nem is úgy élünk, mint a hű, de gazdagok, komoly gondjaink nincsenek. Szeretjük egymast, és én nagyon büszke vagyok arra, hogy így össszeszedte magát, és a sok előző csalódás ellenére is komoly munkakeresésbe fogott!

Ha a te barátod is követné ezt a példát, azt mondanám, igen, szülj neki gyereket. De ha marad minden a régiben, ott kellene hagynod, mert ez az ember nem akar igazán sem téged, sem a gyereket.

Nagyon sajnállak. Nem tudom, én mit tettem volna, ha nem így alakul a dolog nálunk, hiszen én is nagyon szerelmes voltam (és vagyok, de ez más lapra tartozik).

Nagyon komolyan beszélj vele, hátha belátja hogy csak így tud megtartani Téged!

Tiszta szívből kívánom Neked, hogy így legyen…

Sok sikert!