Mért van az, hogy sokszor az eleve elkényesztetett, mindentől megkímélt unokát ajnározzák állandóan, ha véletlenül csinál valamit lesajnálják?

Köszönöm a válaszokat,sajnos életet építeni nem tudok,mert muszály ha van egy kis pénzem haza adni,de amim van azt nem a fenekem alá rakták,erre büszke vagyok.Meg sajnos olyan világban élünk,hogy manapság megélni is nehéz,a külön menésről jobb nem is álmodni ilyen fizetések mellett.Visszaszólni meg néha visszaszoktam,persze finoman,de egyértelműen.De tényleg nem értem ez mitől vagy miből alakult ki,nem egy velem egy cipőben járó ismerősőm van,persze van barátom a másik oldalról is,ő nem is érti mért nem szeretik az unokatestvérei,hát én elmondtam,de ő tipikusan úgy van vele neki minden jár,úgy ahogy a szüleinek is a többi testvérrel,unokával ellentétben.Többet nem is beszélgettem vele erről,főlősleges.

A kényesztetésre és arra hogy érezze,hogy őt is szeretik,megértik mindenkinek szüksége lenne.Oké önállóbb vagyok,de azt is tudom,hogy nem viszem semmire,mert nincs kapcsolatunk és néha nekem is jó lenne azt éreznem,hogy fontos vagyok,valami támaszt,ami nincs.A mamámék nagyon jól tudják,hogy milyen nehezen éltünk,én nem azt vártam,hogy segítsenek anyagilag,bár a másikaknál megteszik,de ne tegyék ki előttünk az unokatesóim folyton a menő frissen kapott fényképezőt,laptopot stb. és ne kezdje a mama azt mondani,hogy hát igen az ő szüleik megdolgoztak érte,meg megérdemlik,meg szegény kis XY,unom,akit kocsival cipelnek mindenhová,azt miért is kell sajnálni.Az enyémek is dolgoznak,csak őket nem tudták berakni ismerős által,de ha mi viselkednénk,meg beszélnénk úgy mint ahogy néha ők,akkor lelennénk aztán szólva.Szeretettre mindenkinek szüksége lenne,legalább amikor ott vagyunk,akkor ne őket ajnározná.Olyanokat beszólt néha,hogy csak na.Nem igaszság,hogy valakinek minden jár és nem is tett érte semmit,valakinek meg semmi.