19év hűséges házasság után MEGBOLONDULTAM. Be lépet egy idegen férfi az életembe. Érzem, csak az ágyba akart vinni. Ennek ellenére beleszeretem. Megörülök tőle. Mihez kezdjek?

Van ez így, pláne 40 fölött, még egy (talán utolsó) fellángolás, mielőtt búcsút intünk az ifjúságnak...El fog múlni, ne aggódj. Fontos neked a családod? Szereted még a férjedet? Megéri eldobni őket pár dugásért? Mert valószínűleg jól érzed, hogy a másik csak ennyit akar, ha még ilyen lelkiállapotban is észrevetted.

Jól jön ilyenkor a fantázia. Csábítsd el a férjedet, minél többször, képzeld a helyébe a másikat. Nagyon jó lesz, meglátod, még neki is.:-) Aztán szép lassan lecseng majd a történet. Viszont szigorúan tartsd távol magad a másik pasitól, ha a családot választod.

Az adott valaszokban minden benne van.

#1 elmulik

#2 rövid fellangolas a valtozo kor elött

#3 ket pad között a földre esel

#4 nem lesz ennek jo vege

#5 kepzeld a pasit a ferjed helyebe, ez akar erösitheti a ferjed es közted levö kapcsolatot. Felejtsd el a masikat.

Ezek a szobajövö szcenariok.

# 12/16 válaszával teljesen egyetértek.

Mellesleg átmentem én is/mi is ilyenen. Nálunk kitudódott, borítottuk a bilit, rendeztük a sorokat, és együtt maradtunk! Kimondtuk egymásnak, hogy mi nem jó a házasságunkban - őszintén és nem bántóan -, elkezdtünk odafigyelni ezekre a dolgokra és főleg egymásra --- és működik. Ma már (jó 10 év távlatában) nem is értem, hogyan jutott eszembe ilyen, tök szerelmes vagyok a felségembe!

Sok sikert hozzá és főleg a házasságodhoz! :)

Vagy úgy. Ezek szerint nem nagyon volt más férfi az életedben a férjeden kívül, és ettől buggyantál meg egy kicsit (bocs, nem sértésből, te írtad, hogy megbolondultál.:-))

A recept egyébként ugyanaz, ha nem akarsz válni. Ezenkívül vigyázz, hogy el ne kottyantsd magad - ha nem történt semmi, felrúgni se akarod a házasságot, nem kell minden gondolatodról beszámolni. Biztosan jönnek majd azzal, hogy őszinteség meg hasonlók, bizonyos mértékig igaz is, de ez pont nem az az eset, vannak titkok, amiket jobb megtartani magunknak. Majd az aranylakodalmatokon elmesélheted, ha akarod, de szerintem fölösleges.

Kérdezőnek, egy válasz, amit kért:

Szia. Én ugyanebben a helyzetben voltam pár éve, annyira, hogy ha nem tudnám hogy nem én írtam ki, azt hinném, én voltam.

Nos, én megértelek, nem tudom, ki vagy, de virtuálisan küldök egy együtt érző ölelést. Végigmentem én is az összes ilyen állomáson, mint te.

Mit lehet ilyenkor tenni? Jöhetnek a hurrogók, mondhatják hogy hát tisztességes asszony így, meg parázna úgy, de tessék, legyetek ti is ebben a helyzetben, és akkor járjon a szátok!

Én minden gondolkodás nélkül a családot választottam. Mindent elmondtam a férjemnek, akivel épp úgy mint neked, jó volt a házasságom!!! (a hurrogóknak mondom) de akkor jöttem rá, a szerelem nem válogat, és bizony még a családi boldogság se elég ahhoz hogy hopp, a semmiből lenyilazzon. Nagyon nehéz volt, hogy volt egy személy, aki kiválasztva ostromolni kezdett, és nagyon is értett hozzá, a sok férjjel együtt töltött rutinos év, megszokás, szülői értekezletek, dacos kamaszok, szennyes halmok között jött valaki, aki mutatott valami újat, ilyenkor a szürke hétköznapok elég nagy lökést adnak ahhoz, hogy felébredjen benned a kíváncsiság, vajon milyen lenne, ha? aztán durr, a szerelem már nem kérdez, csak elsodor... nem, nem bújtam vele ágyba, de minden porcikám azt akarta. Elbúcsúztunk sírva, és kövezzen meg, akinek nem szakadna meg a szíve hogy ketté kell tépnie azzal a gondolattal, a családomnak akarom adni, mert velük élek, értük élek, a szerelembe meg belehalok, mert ott is marad egy darab belőlem, ha nem akarom, akkor is...

Kérdező, ha úgy érzed, hogy belehal is a lelked, búcsúzz el tőle végleg, ha úgy érzed, hogy úgy szereted hogy bármit megtennél érte, akkor is fordíts neki hátat. A kérdésed az volt, mihez kezdjek? Maradj a családoddal... Pár év csupán, amíg újra megnyugszol, hosszú évek, lesznek átsírt éjjelek, de kérlek, merj sírni, mert kiborulni, és találj pár napot, ami csak arra lesz, hogy helyretedd magadban, mindig mikor úgy érzed, ez most KELL! lehet, évente több alkalommal is rád tör majd, akkor vonulj el egyedül, és bármennyire is úgy érzed majd, ne keresd meg semmiképp!!! Valamint... merj erről beszélni a férjeddel...ha tényleg jó a házasságotok, kibírja, sőt, segíthet!

Sok erőt kívánok hozzá.