Szét vagyok esve! Ebből, hogyan kerülhetek ki?

Pár hónapja elköltöztünk Magyarországról, egészen Kanadáig úgy , hogy egy szót se tudok angolul mert 1.től 8.ig csak németet tanultam, otthon hagyva a barátaimat akikkel persze tartom a kapcsolatot de kiderült , hogy mégse olyan jó barátok és csak egyikőjüknek vagyok fontos (aminek örülök , hogy érek neki valamit) Itt még nincsenek barátaim mert mint mondtam nem beszélek angolul (van akivel köszönünk egymásnak , meg próbálnak velem beszélni , de senkinek se tudom igazán kiönteni a szívem, szeretnék már egy nagyot dumálni valakivel szemtől szembe de így nem tudok.) A szüleimmel nagyon keveset vagyok, elmegyek suliba hazajövök eszek és , hogy elteljen a nap így befizettem, egy fitneszterembe ,( így legalább leadok pár kilót vagy csak fitten tartom magam) így hazaérek 10-re fürdök és alszok ennyi a napom, semmiizgalom, felkelek ki-be szivom a friss levegőt és elkezdődik a színtelen napom. Egy hónappal ezelőtt kipróbáltam a füvet. vagy 6-7 alkalommal úgy betéptem mint az állat és egy nap hazaérve , bementem a mosdóba szétszívott fejjel és rájöttem ez csupa önsajnálat ettől nem lesz jobb ezért azóta nem szívok, de nem változik semmi. van egy öcsém nagyon szeretem és örülök , hogy ő van a családomnak mert én mintha nem is léteznék. megnézek egy filmet és abból táplálom magam , hogy vannak még pasik és beleképzelem magam a nő szerepébe , hogy engem csókol meg az a fiú és ezzel boldogítom magam. Volt otthon egy barátom háromnegyed éve voltunk együtt, szerintem szeretett és én még mindig szeretem, de hiába... sosem jön ki hozzám. sokszor mikor lefekszem elgondolkozok azon , hogy milyen lenne ha nem kelnék fel, ha eltűnnék, ha meghalnék... A nővérem aki mindent jelentette nekem nem jött ki mert ő otthon érzi jól magát... mit tegyek , hogy végre ne mindenről a sírás, az önsajnálat és a halál jusson eszembe?