Mit tennél a helyemben? Fontos!
Megismertem egy férfit, minden gyorsan történt, olyan volt, mint egy tündérmese. Voltak problémák, de ennek ellenére összeházasodtunk és lett egy gyerekünk. A házasság után minden rendben volt, akkor már terhes voltam. Aztán megszületett a gyerek, és jöttek a problémák, hogy nem foglalkozok vele eleget, meg állítólag megváltoztam. Szerinte már nem kell nekem ő, stb. Aztán nagyon összevesztünk és úgy volt, hogy vége lesz. De MOST újra együtt vagyunk, de már nem az igazi, csak nem akartam feladni. Azt még tudni kell, hogy a házasság előtt is szakítottunk, de annyira szerettem, hogy vele akartam leélni az éltem, és ő is ezt mondta.
A sors fintora, hogy mikor összevesztünk az exem pont akkor jelentkezett. Most mikor úgy döntöttem, hogy az a legjobb, ha vége megint pont jelentkezett az exem, aki tudni kell, hogy mindig is szerettem, de a sors valahogy mindig közbeszólt. Vele háromszor kezdtük újra, most biztos vagyok benne, hogy mi volt akkor a baj, azóta már "felnőttem", és az már nem lenne baj.
A picim gyerekem fél éves. Az exem vállalná a gyereket, engem így ahogy vagyok, akkor is, ha közben válok el.
A nővérem szerint a mostani férjemmel biztos kudarc, csak nem akart beleszólni, de most, hogy kérdeztem, őszintén elmondta ezt. Állítólag az egész család felületesnek tartja a férfi szerelmét irántam, aki ráadásul 20évvel idősebb. Nővérem szerint az exem olyan, aki hozzám való.
Tudom felelőtlen vagyok, de most segítségre van szükségem, mert nem játék, mert van egy pici gyerekem.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Igen, tudom fel kell még jobban nőni. :)
Ő volt a második komoly kapcsolatom, és elég nyughatatlan is voltam (nem sexuális téren, nem csaltam meg, nem olyan vagyok). Azt gondoltam, akkor 20évesen, hogy még vár rám az igazi, de mindig visszatekintettem a múltba.
De a felnőttem azt jelenti, hogy mikor vele voltam, akkor még nem becsültem meg azokat a dolgokat, amiket kaptam, most másképp gondolom. Annyit tudok leírni, hogy elég hisztis voltam és nem vettem észre, hogy olyan ügyesen kezeli, hogy megváltoztam ebben, de akkor ez még nem vált tudatossá, csak egy újabb kapcsolatban. A túlzott fizikai szeretet hiányzott még (én elég rossz családi körülmények között nőttem fel, mondjuk, hogy nulla szeretet kaptam anyukámtól), később rájöttem, hogy nem azon múlik, hogy valaki szereti a másikat. Mikor rájöttem ő pont nem volt szabad.
Szerencsére van egy saját kis lakásom.
Semmiképp nem egyikből a másikba akarok menni, mert a gyereket sem költöztetgethetem egyik helyről a másikra. Na meg, ahhoz előbb neki is meg kell barátkoznia azzal, akivel együtt szeretnék lenni, mielőtt egy idegen lakásba egy idegenhez vinném.
válasza: válasza:Nem mondtam el, de itt sokaknak igaza volt: az ex-szel nem szabad újra kezdeni. Beláttam én is.
Viszont a férjemmel megpróbáltam azóta is többször.
Neki nehezebb, mert ő olyan ember, aki nehezebben alkalmazkodik, de sokat változott. Úgy érzem én mindent megtettem és sok beszélgetés után - nem az én ráhatásomra - pont ő mondta, hogy neki kell változnia.
Nem akartam feladni, csak kemény volt a veszekedés, és nem tudtam, hogy meg tudok-e neki bocsátani. (tehát nagyon szeretem, és ezért megy sokadszor is)
Remélem megoldódnak a dolgok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!