Anyám kibeszél a hátam mögött (msn-en), és elég gonosz dolgokat ír rólam. Mit csináljak?

Jó, hogy leírtad, miket írt ott rólad.

Tényleg elég rosszindulatú megjegyzések ezek, és megértem, hogy rosszul tud esni, de ezek a gondolatok főleg abból erednek, hogy ő egy egészen más világban él, mint te, nem ismeri az okaidat, se téged nem ismer igazán, különben nem találgatna, és tudná, mennyire kínos neked ez az egész, hogy mással szövegel a dolgaidról. Talán fájlalja is a bizalmatlanságodat.

Nem tudom, milyen a kapcsolatotok anyukáddal, de annak függvényében két megoldást látok.

1, Ha amúgy jó a kapcsolatotok, vágyol a megértésére, segítségére, vagy még a későbbiekben is akarsz vele kapcsolatot tartani, ha nem is fogsz majd nála lakni, akkor úgy kell tenni, mintha nem olvastad volna, de váratlanul eszedbe jutott volna bizalmadba fogadni őt, és kitárgyalni vele az őket foglalkoztató kérdéseket, és megnyugtatni őt, mintha fontos volna neked az ő jó véleménye.

Egy kalap alatt pedig megértetni vele, hogy ezeket csak neki szánod, nem továbbadás céljából.

Nem gondolnám, hogy ha ügyesen oldod meg, akkor rákérdezne, honnan jutott eszedbe épp most megbeszélni ezeket, de ha mégis, akkor azt kell hazudni, hogy szükséged van valaki olyannak elpanaszolni a nehézségeidet, aki megért és támogat, és nem adja tovább, mert szeret téged, és hogy mennyire megbízol benne.

(Ha ügyesen hazudod, még el is szégyelli magát.)

2, Ha azért nem osztottad meg vele a magánéletedet, mert nem bízol benne, és mert kevéssé szereted (amit abszolúte megértenék, úgy tűnik, ő sincs oda érted...már bocs, ha nem így van), akkor nyugodtan közölheted vele, hogy karbantartáskor megtaláltad az msn-ezését amibe véletlenül beleolvastál.

Megmondhatod neki, hogy ha érdekli a magánéleted és a tetteid okai, akkor legyen szíves tőled érdeklődjön, bár nem gondolod, hogy megosztanád vele, mivel olybá tűnik, szívesen beszéli ki a családi problémáit másokkal.

Ha terhére vagy, hogy otthon laksz, azt is lesz szíves veled közölni, csak így tudod ugyanis, hogy itt az ideje elköltözni, vagy esetleg felajánlhatod, hogy több pénzzel szállsz be a rezsibe. A magánéleti gondjaidból pedig nem ostoba következtetéseket levonni, hanem inkább támogatni, hogy megoldd azokat.

Nem kell semmit a fejéhez vágni, hogy mennyire rosszul esett ez neked, hanem hűvösen és összeszedetten tudatni, hogy érdeklődjön tőled, ha kíváncsi, amit pedig már tud, azt nem megosztani másokkal.

(Tapasztalataim szerint egy ilyen szöveg jobban tud fájni, mint egy kiadós ordibálás :))

Anyukádnak valszeg fájó pontja a te bizalmatlanságod, mondjon bármit is, így azzal lehet a legjobban megbántani, ha továbbra sem mondasz neki semmit. Ha most rákérdez, elterelő szöveget kell levágni, és megmondani neki, hogy neked is kényelmetlen, hogy éppen vele kell egy házban lakni, és az első adandó alkalommal el fogsz költözni, és nem felelni a miértekre.

(Az én anyám ugyan nem tud számítógépet kezelni, de hasonlóan járt el. Eleinte kicsit nehéz volt szembenézni azokkal, akik előtt befeketített, mert azok mocsoknak gondoltak, de aztán különös hangsúlyt fektettem rá, hogy előttük kedvesnek és barátságosnak mutatkozzam, és - büszkén jelenthetem - egészen meggyőző voltam. Anyámtól pedig valóban elköltöztem. Nem olyan nehéz dolog a képmutatás, 20-on felül mindenképpen meg kell tanulni:))

Ja, előbbi vagyok, és még valami:

SOHA TÖBBET NE BÍZZ MEG BENNE,

de ne mulassz el úgy tenni, mintha bíznál, különben újra megteszi ugyanezt. De te már tudni fogod, és ellenőrzöd, vagyis elébe vágsz a dolgoknak.

Sok sikert!