Az édesanyám halála miatt vagyok ilyen?

Ez lehet az anyukád korai halála miatt is, hiszen még nagyon fiatal voltál, amikor elment. Akkor kezdted volna ellesni tőle valóban a nőies viselkedés alapjait, bár ezt a kislányok már 3 éves korukban is elkezdik.

Ezen kívül azt is figyelembe kell venni, hogy minden ember természete más, mindenki máshogyan öltözködik, mindenkinek más az ízlése és stílusa. Nem minden lány szeret nőiesen vagy kihívóan öltözködni, és ez így van rendjén.

Amúgy nagyon sajnálom, hogy ilyen korán elvesztetted az anyukádat, mert nagyon rossz érzés lehetett, azért is lettél utána zárkózottabb. Azt viszont tudd (én hiszek abban, hogy az embernek van egy testtől különálló lelke), hogy édesanyád még akkor is melletted van, amikor már nem látod őt!

Őszinte részvétem! Egy gyermek ha elveszti a szüleit, főleg ilyen korán, egyáltalán nem csoda, ha magába fordul stb.

Az, hogy Te nem festetted magadat 14-15 évesen az egyáltalán nem baj, és az, hogy akkor még nem öltöztél nőiesen az sem baj, nem vagyunk egyformák. Az sem biztos, hogy ha édesanyád veled van, akkor sokkal másabb lettél volna. A lényeg, hogy most már talán a nehezén túl vagy

az idő sok mindent enyhít, a fájdalom csökken és lassan

rájössz, hogy az élet megy tovább, és rá fogsz jönni, hogy

mi áll Neked jól. Legyél ápolt, tiszta az a lényeg.

Én augusztusban leszek 20. Én is szívesen beszélgetek Veled, nekem 14évesen halt meg az anyukám. Sokban hasonlítunk, ahogy feltetted a kérdésed.

Itt a címem: nancy05@citromail.hu

Írj nyugodtan! 19/L

Szia! Az én esetem csak részben hasonló: nekem az anyukám árvult el korán, 14 éves volt, mikor az anyukája meghalt. A régi képein látom, hogy huszonévesen csinos és a körülményeihez képest jól öltözködő nő volt, ehhez hozzájárult, hogy Pestre költözött, ott kapott munkát. Aztán megszülettünk mi és az élete átfordult - ezzel együtt, hogy úgy mondjam, topis lett. Így anyukám csinosságát csak képről ismerhetem. Ugyanakkor, az én önbizalmam és a csinos öltözködéshez való viszonyom a tiédre hasonlított 20 éves koromban. Viszont nem maradtam úgy - folyamatosan változunk, amint felismertem, hogy nincs ez így jól, apránként lecserélődött a ruhatáram, bár igaz, ami igaz, ma is jobb szeretem a kényelmes, mint a nőies darabokat, még ha a kettő nem is zárja ki egymást.

Nyugodj meg, nem maradsz így örökre, az okot már tudod, a lehetőség előtted, hogy próbálgasd magad, ki is vagy te valójában. Sok sikert hozzá!