Hogyan tudnam enyhiteni a fajdalmat?

tereld el a figyelmed éld a saját életed

sportolj rendszeresen, jár bulizni, iratkoz be a dráma szakörbe, a föző tanfolyamra....

minden nap legyen egy új közzöség amit meg kel ismerni be kel illeszkedni

a távolból tisztább a kép

az ön sajnálat nem elég sose lesz elég csak rajtad múlik

miért a lepont...?

a temetésen veszünk búcsút szeretteinktől, és akkor zárjuk le, hogy nincs többé köztünk. még utoljára kap pár szál virágot és örök nyugalomra helyezik.

innenstől a gyász első és legfontosabb lépcsője megtörtént.

mert tudomásul lett véve, hogy nincs már.

így ezzel kell megtanulni együtt élni.

a hiánya elkísérhet messzire akár életünk végéig.

zért sokszor megemlékezünk róla, ismerek, aki a szerette születésnapján és karácsonykor is gyertyát gyújt neki.

viszont ismerek olyat is, akik a saját gyereküknek nem mentek ki a temetésére. (és ha belegondolok olyanba, hogy ha a lelkünk még egy ideig itt marad, akkor az a gyermek nem találkozhatott a szüleivel egy végső búcsúra..)