Gyerekként kezelnek, pedig ennyi idősen ők már házasok voltak, gyereket szültek?

a nagyszüleim és a szüleim nagyon gyerekként kezelnek. pl elindulok valahova biciklivel és fél óráig magyaràzzàk, hogy melyik oldalt menjek és ilyen alap dolgokat, holott jogosítványom is van.

a kapcsolatomat sem veszik komolyan, pedig már 2 éve vagyunk együtt.

ha csinálok valamit sàpìtoznak, hogy tegyem le, megvàgom magam stb.. közben egész nyáron olyan helyen dolgoztam ami sokkal veszélyesebb volt.. szóval én felelősségteljesnek tartom magam, de ők meg azt hiszik életképtelen vagyok.

a barátom megkért, hogy költözzek hozzá.

azonban egyből lehurrogtak, hogy kicsi vagyok még, ez felnőtteknek való stb.. amikor ők 18-19 évesen már összevoltak házasodva és megvolt a gyerek is. én késői gyerek vagyok, 30+on vállaltak, de bàtyàmat 18 évesen. szóval nem tudom hogy gondolják ezt, nem esik le nekik, hogy ők ennyi idősen már szintén együtt éltek?? ez vonatkozik a szülőkre és nagyszülőkre is...

természetesen el fogok költözni hamarosan, csak egyszerűen fáj, hogy ennyire nem fogadják el, hogy nem vagyok már gyerek.

egyetemen tanulok, ösztöndíjam eddig mindig volt és ahogy tudok évközben is dolgozok. a barátomnàl sokat sütünk - főzünk, amit itthon nem engednek mert megégetem magam, felrobbantom a gàztűzhelyt stb.... nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a bànàs mòdot.

esetleg mit tehetnék, hogy máshogy tekintsenek rám?? költözés után jobb lesz?

anyagias válaszokra nem vagyok kíváncsi,úgyhogy aki a pénztárcàmban akar turkàlni,inkább ne írjon

20N