Gyámsági kérdés, mikor a gyermek már nevelőszülőkhöz került?
Sziasztok!
Gondolkoztam rajta, hogy kifejtsem-e a történetet, de ahhoz, hogy tudjatok segíteni a kérdésemmel kapcsolatban, nincs szükség rá.
Külföldön dolgozom már majdnem 2 éve, ma érkeztem haza családlátogatásra. Sajnos úgy alakultak kint a dolgok, hogy régóta nem tudtam hazajönni a családomhoz, de természetesen a kapcsolatot tartottuk.
Nővérem elég problémás, az is volt, viszont az utóbbi pár évben úgy tűnt, hogy lenyugodott, átment rajta a "dac" korszaka, és ha nem is teljesen, de normális életet kezdett el élni. Van egy kisfia, 3 éves.
Anno nagyon sokat tipródtam rajta, hogy kimenjek-e, hogy lesznek, mint lesznek, de nővérem biztatott, hogy jól meglesznek, és ugye bár inkább anyagi támogatásra volt szüksége/szükségük, ezért először csak 3 hónapra, majd fél évre mentem ki dolgozni. Azt leszámítva, hogy nagyon hiányoztak, és rettegtem attól, hogy majd ha hazajövök látogatóba nem fog megismerni a gyerkőc, félni fog tőlem, nem úgy tekint majd rám, mint mielőtt kimentem, örültem is, hogy végre kicsit anyagilag feljebb tornázhatom magamat és nővéreméket.
Ezért is volt nagy pofán vágás az, mikor nagy nehezen, feszengve, sírógörccsel közölték, hogy a gyerkőcöt pénteken kiemelték a családból.
Mérges voltam, mert szólhattak volna erről az egészről hamarabb, van az ügynek egy menetideje, tudom, hogy óvni akartak, és nem szerették volna, ha idegeskedem ésatöbbi..
Nővérem meg gondolom azért is nem szólt, mert tudta, hogy mennyire megkedveltem az "új" környezetem és elég jó állást is sikerült szereznem, nem akarta, hogy (idézek) "az ő hülyesége, és felelőtlensége miatt még én is szívjak".
Viszont úgy döntöttem, hogy szeretném gyámságom alá venni az unokaöcsémet.
A gyámügyön az ügyintéző hölgy közölte, hogy egy ideig nem lehet látogatni a gyerkőcöt. (Kezdeti, beszoktatási időszak).
Gyámságom alá tudom venni Őt, ha már nevelőszülőkhöz került? Olvasgattam a témával kapcsolatban, hogy, mint hozzátartozó jogomban áll, de az nem világos, hogy akkor is, ha már kiemelték, nevelőszülőkhöz került?
(Természetesen holnap megyek be az ügyintéző hölgyhöz megbeszélni ezt, de addig hátha valaki tud segíteni, hogy fel tudjak készülni.)
Előre is köszönöm válaszaitokat!
válasza:Szia! Köszönöm kérdésed.
Hosszas elbeszélgetések után végülis a nevelőszülőknél maradt. :(
Nehéz volt meghozni ezt a döntést, de tájékoztattak, hogy a vizsgálati idő hosszúra is elnyúlhat, addigra a gyerkőc megszokja az "új" családját. Pont én lennék az, aki végigrángatná azon, amit a hozzászólásomban is leírtam. Vannak találkozók (2 hetente), időnként pedig 1 v. 2 napra is "elengedik".
Van anya, Ildi anya meg apa.
Tesómnál nem sok semmi változott, már nem is reménykedem. Próbálok beletörődni,hogy ez sajnos így alakult, azt mondják minden okkal történik. Megpróbálom megtalálni ezt az okot, még ebben az életben és megpróbálom élni az életem anélkül, hogy ezen görcsölnék, próbálok előre nézni és nem magam mellé.
Úgy vagyok vele, hogy majd sikerül egy másik életben........
válasza: válasza:Köszönöm, nagyon kedves vagy, de látod, mondhatnám, hogy nem ért semmit.. :(
Az elején nagyon rosszul viselte és van, hogy a láthatások végénél elsírja magát. Amikor 1 v. 1,5 napra "elengedik" és a nővéremmel feljönnek hozzám, nagyon jól elszórakozunk, nagyon féltem, hogy elifegenedik majd tőlem (tőlünk), de nem. Sőt. Amíg itt van, egy perc "nyugtom" sincs, persze a szó legjobb értelmében :) Volt, hogy egy teljes hónapig nem láttam, akkor az "eltávkor" kicsit meg volt szeppenve, mikor nyitottam nekik az ajtót, de 1-2 perc múlva, mintha mi sem történt volna, kézen fogott és "vitt" játszani. :) :( A nevelőszülők nagyon szeretik őt és ezt nem azért írom, mert ők egy beszélgetés alkalmával ezt mondták és megköszönték, hogy nevelhetik őt (kicsit szürreális volt
Hhanem azért, mert látszik minden gesztusukból, hogy tényleg szívvel-lélekkel csinálják, amit vállaltak.
Annyira nem vagyunk beszélgető viszonyban, megtartják a távolságot, de gondolom ez a "normális" ebben a helyzetben. Nagyon jó helyre került. A "csöppség" is megszerette őket, a nevelőapuka már "Apa" számára, a nevelőanyukának pedig becézve mondja a keresztnevét és hozzá teszi, hogy anya.
(Andi anya)
A 1,5 napos "eltáv"-kor nővérem mesélte, hogy egy kicsit nyöszörgött, sírdogált (nem az ordítósra kell gondolni) egy kicsit, finoman kipuhatolózta, hogy mi a baj, de gondolta ő is, hogy:megszokta már az új otthonát, hiányoztak neki a nevelőszülei, a megszokott dolgok. Viszont mikor vitték "haza", akkor meg tesómért sírt. Szal...
A kicsi mondta egyszer tesómnak egy láthatás során, hogy haza megy vele, kérdezte tesóm, hogy" és apával mi lesz?", de nem mondott rá semmit.
Így összegezve:ahhoz képest, hogy az elején szó szerint ordítva sírt, torka szakadtából és a láthatások időtartamát (1ó) a tesóm ölében töltötte, belecsimpaszkodva, szótlanul, szomorúan, változott a helyzet, már újra tud igazán nevetni, amit elég sokáig nem láthattunk tőle. Viszont hozzánk (nővéremhez és hozzám) is ugyan úgy ragaszkodik, mint mindezek előtt.
Nem tudom hogyan kéne hogy érezzek, remélem, hogy nem lesz "lelkibeteg" nagyobbacska korában, nem megy a rovására ez az egész. Néha úgy érzem és ezt nem azért írom, hogy sajnáltassam magam, vagy hasonlók, de mintha engem jobban megviselne a dolog (még mindig annyira, mint az elején), mint nővéremet. Rajta azt látom, hogy ő (is) megszokta ezt a helyzetet. Nem tudom, hogyan lehetne ezt megszokni?! Van rá valami recept? Mert nàlam ez az idő dolog valahogy nem nagyon válik be. Nem is tudom, hogy minek írom le ezt/ezeket. Mondjuk nem szoktam ezekről/erről senkivel sem beszélni, talán ezért. Na mind1 abbahagyom. Még egyszer köszönöm az érdeklődést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!