Ebben a kategóriában miért ez a hozzáállás az ilyen kérdésekhez? Többi lent.

Valamiért a nőktől mintha jobban elvárnák a józan viselkedést. Ha egy idősebb nő elcsábít egy fiatal fiút, SENKI nem vádolja meg a srácot, hogy elcsábította a nőt. Ha a férfi idősebb, akkor meg a tinilány csábít. Mindig a férfi a "szenvedő" alanya az ilyen dolgoknak.

A legjobban megcsalásokban látszik ez, ahogy valaki írta. Férfi megcsalja a feleségét; a feleség biztos nem szexelt vele, a szerető qrva. Feleség megcsalja a férjét; qrva. A férj legrosszabb esetben balek, a szeretőről itt egy szó nem esik.

Valamiért úgy viselkednek az emberek, mintha nőket csak a világirodalomból ismernénk. Mintha soha nem jártál volna Amerikában, csak annyit tudsz róla, amit a tévében látsz, az pedig nagyban eltér a valóságtól.

A női szexualitás nagy tabu, önmagában nem is beszélhetünk róla. Idejön az a mítosz, hogy nők csak érzelemből tudnak szexelni. Mert egy nő érzelmek nélküli szexuális vágyakkal az már majdnem férfi, és hova vezet ez?

Eléggé eltértem a tárgytól, de ez egy komplex probléma.

Ez most kicsit "egoista" mondat lehet, de: Az én történetem szerintem már ismerik itt páran, azoknak nem kell elolvasni, az "aláírásból" rájönnek úgy is.

Én 10 évesen elmentem bátyámékkal a társaságukba. Ott volt egy 22 éves nő. Akkor együtt volt a 22 éves barátjával. Én akkor ugye még nem ittam (a szüleim meg is fojtották volna bátyámat, ha engedi), a nő viszont igen. Nem részeg fajta, ritkán és mértékkel iszik, de akkor éppen olyan hangulat volt, hogy kijött rajta. Én kisértem ki a mosdóba és fogtam a haját.

Átbeszélgettük az éjszakát. Egyre többet kezdtünk e-mailezni (már 2007-ben is népszerű volt a facebook, de nem mindenki lógott ott naphosszat), találkozgatni. 1 évre rá kidobta a barátját.

Nem sokkal utána elhívtam randizni, az is sűrűsödött, majd egy sétahajózás alkalmával elcsattant az első csók (onnantól számoljuk egy párnak magunkat, akkor voltunk 12 és 24 évesek).

A szüleimnek (már ismerték a lányt, de nem tudták, hogy ő az) és bátyáméknak csak másfél év múlva mondtuk el. Bátyámat nem nagyon rázta meg a dolog, számított rá, mert "valami furcsa" volt bennem.

A szüleim azt mondták, hogy 14. születésnapomig kapunk időt, azalatt megfigyelnek minket, és ha bármi kivetni valót találnak, akkor különválasztják az útjainkat. A vége az lett, hogy szüleimtől azt kaptam ajándékba 14. születésnapomra, hogy összeköltözhettem a párommal. A páromtól meg azt, hogy...nos elvette a szüzességemet akkor este az új lakásban :) (Jogi szempontból a pedofília csak a teljes aktusra vonatkozik, érzelmi kapcsolatra nem, és ezt mi már az elején megbeszéltük, hogy bebiztosítjuk magunkat azzal, hogy amíg be nem töltöm a 14-et, addig nem fekszünk le egymással).

Kirúgták emiatt a munkahelyéről, de az én (illetve közvetlenül apám) kapcsolatain keresztül talált egy jobb munkahelyet. Egy nemzetközi cégnél logisztikai osztályon (én azt tanulok).

10.-ben elkezdtek romlani a jegyeim. A szüleim ezt jelezték páromnak. Az eredmény az lett, hogy a párom bevezetett egy büntetési rendszert. 1-es: 1 hónap no szex, 2-es: 2 hét no szex, 3-as: 1 hét no szex, 4-es: semmi, 5-ös: teljes éjszakás kényeztetés "extrákkal"(ezt nem fejteném ki ^_^). Mondanom sem kell, erősen javult az átlagom.

16 éves koromban beadtuk a nagykorúsítási kérelmet és a fiatalkorú házassága kérelmet (ha az elsőt nem adnák meg, ott a második). Több pszichológus, hónapokon át vizsgált minket, hogy elmében rendben vagyunk-e, és fílikus jelenséget nem találtak. A 17. születésnapomkor összeházasodtunk tavaly decemberben.

Menet közben kiderült, hogy a párom várandós. Idén áprilisban megszületett a kislányunk, Наталия (Natalia, azért, mert páromnak anyai és apai nagyanyja is orosz, viszont anyai és apai nagyapja magyar).

Most pedig már vígan együtt vagyunk 5 és fél éve, házason, 1 gyermekkel.

Én: 17/F; Párom: 29/N