Családbarát hozzáállás, de meddig?

Ez társadalomfüggő.

Vannak olyan társadalmak, ahol a gyerekek az istenek és sírnak, üvöltenek közterületen is tömegközlekedésen, anyuka vígan mosolyog és nagyon gorombán tud nézni arra aki esetleg merne szólni.

Én ennél árnyaltabban látom a helyzetet, akiknek gyerekük van, azok saját magukért - vagyis jó esetben - saját maguknak csinálnak gyereket. Ez nem közügy. Régen megdőlt már az a régi frázis, hogy majd ők tartanak el engem, l.szart mama, ahogy mondaná egy politikus, senki nem fog itt senkit sem eltartani meg amúgy is nyomok bele a nagy közösbe annyit, hogy abból visszacsordogáljon nekem bőven, nem hiszem, hogy bárki komolyan gondolná, hogy egy ma két éves gyerek lesz az ő Megváltója, a személyes Jézus Krisztusa.

Mivel viszont gyerekről van szó, és ki nem volt az, ezért vannak olyan viselkedések amik a gyerekekhez köthetőek és szerintem jó érzésű ember természetesen elnéz, eltűr. Nem kapsz érte semmit, de egy társadalom csak úgy képes fennmaradni ha a benne élők bizonyos fokú empátiát tanúsítanak egymás iránt, ez természetesen a szó szoros értelmében így van, tehát én empatikus vagyok viszont elvárom, hogy a bömbölő gyereket a szülő azért próbálja elcsitítani tekintettel arra, hogy nem másé az a gyerek így a lehető legkisebb mértékben okozzunk ezzel mások számára kényelmetlenséget.

Ugyanilyen oknál fogva én sem kezdek el hajnali hatkor ütvefúrózni mert másoknak az én lakásomhoz nincs sok közük, és ami csak nekem hasznos azért nem fogok másokat is belekeverni a tapintatlanságommal.

Szóval ez valahol úgy lenne a legideálisabb, hogy mindenki egy kicsit empatikus és akkor szépen láncreakciószerűen senkit nem érne nagyobb sérelem annál mint amennyire ő empatikus mások zavaró dolgival szemben.

En toleransnak tartom magam a gyerekek okozta kellemetlensegekkel szemben, de csak akkor, ha kenyszeruseg okozza.

Pl. az ember nem forrong siro, kiabalo gyerek kozeleben, ha ez egy orvosi varoteremben van, vagy repulon. (Bar repulon is megetehetne 1-2 szulo, hogy kiviszi a vecere a gyereket, es ott nyugtatgatja.)

De nalam is elgurul a gyogyszer, ha pl. etteremben vagy moziban kezdenek amokfutasba.

Valoban toleransnak kell lenni egy tarsadalomban, de ez csak akkor elvarhato, ha a masik fel is megtesz mindent, hogy nekem minel kisebb kellemetlenseget okozzon.

Semennyire nem kell tolerálni a gyerekek eszetlenségét, igenis rá kell szólni, ha rohangál, üvölt, dumál... pont, ahogy egy felnőttre rászólsz, a gyereknek is megmondhatod, hogy kss van.

Ha a szülőnek nem tetszik, majd közbe lép.

Én szóltam már rá színházban 9 éves(!) kisfiúra, aki már 20 perce folyamatosan pfázott. Közöltem vele, hogy fogja be a száját, mert én nem az ő locsogását, hanem az előadást nézném.

Anyuka persze felháboodott, mire a szünetben közöltem vele, hogy nem érdekel, de ha a gyerek továbbra is fecsegni fog, ha kell, percenként rámordulok.

4 gyerekem van, kis korkülönbséggel születtek. rengeteg helyen voltunk, mikor kicsik voltak. A tapasztalatok nagyon vegyesek.

1. Nem vittük őket olyan moziba, ahol esélyes volt, hogy nem értik a filmet, emiatt másokat zavarnak.

2. étterembe akkor mentünk, amikor már elfogadhatóan tudtak viselkedni. itt voltak pozitív példák, van, ahol van játszósarok, de volt, hogy hoztak színezőt, kisebb játékot. Mi mindig felkészülten mentünk, de jól esett a figyelmesség.

3. Buszon, villamoson sohasem engedtem őket enni, az, hogy ordibáljanak, netalántán felálljanak az ülésre, fel sem merült.

4. persze, nem mindig volt minden tökéletes, volt, hogy az étteremben ketchupos lett a terítő, vagy egy kicsit lassabban szálltak le a buszról, de azt gondolom, komoly kárt, hátrányt nem okoztunk.

5. És akkor a másik oldal: a gyerekek mindig rendes, tiszta, nem ósdi ruhákban, cipőkben jártak, korukhoz képest normálisan viselkedtek. Ennek ellenére ritkán értünk haza úgy, hogy valaki meg ne szólt volna bennünket a gyerekek száma miatt, mondván, "minek ennyi gyerek a mai világban".

6. Volt rá példa, hogy felszálltunk a vonatra, egy idősebb férfi undorodva leszállt, majd gyorsan átrohant a kocsi másik végébe. Semmit sem csináltak a gyerekek, teljesen normálisan viselkedtek.

Megoldás nincs. Mindenesetre nem a gyerek, hanem a szülő a hibás, neki kellene tudni, hogy mik azok a helyek, programok, amikre a gyereke, gyerekei gond nélkül elvihetők. Ha a szülő nem tudja, szóvá kell neki tenni, normális, emberi hangnemben.