Családbarát hozzáállás, de meddig?

Hát, én a gyerekesek táborát "erősítem", ennek ellenére abszolút megértem a problémát. Ahogy írod, a szülő kéne, hogy legyen annyira értelmes, hogy lássa, hová nem való a gyerek. Az egyetemi előadóba pl. nem. Lehet egyéni tanrendet kérni, halasztani stb. Szerintem egy elegáns étterembe se való, úgysem érzi ott igazán jól magát a gyerek, unatkozik, ezért "őrül meg". Ilyen helyre menjenek a szülők a gyerek nélkül, ha pl. a nagyszülőre rá tudják bízni. És igen, ha rohangál, visít, nem tud viselkedni, rá lehet ám szólni, lehet fegyelmezni, az még kárára nem vált senkinek.

Én egyébként mindig is gyerekbarát voltam olyan értelemben, hogy akartam családot világ életemben, és elég toleráns voltam a gyerekekkel, babákkal. De pl. az olyanok kiverik nálam a biztosítékot, amit kb. 2-3 éve láttam a metrón, hogy anyuka simán elkezdett velem szemben ülve szoptatni. Nos, szerintem a szoptatás egy nagyon szép dolog OTTHON, de nehogymár a metrón, egyrészt, ez valami intim dolog kéne, hogy legyen, másrészt, erre a többi ember marhára nem kíváncsi, megjegyzem jogosan. Lehet mondani, hogy éhes a gyerek, ok, de egyrészt, az ő napirendjéhez kéne igazítani az otthonról való elmászkálást, másrészt, ha semmiképp nem tudja így megoldani, lehet fejni, és adni cumisüvegben, 1-2 alkalomba nem hal bele senki.

Nekem is van gyerekem, de tényleg azt veszem észre, hogy sokan onnantól, hogy terhesek lesznek, azt képzelik, hogy körülöttük forog a világ, és nekik mindent lehet, nekik mindent el kell nézni. Hát nem. Tudomásul kell venni, hogy a gyerekvállalás egy olyan dolog, hogy aki érintett, annak nagyon szép, izgalmas, érdekes és csodálatos, de a többi embert marhára nem érdekli, az ő életükben ez nem oszt, nem szoroz, nem fognak hanyatt esni attól, hogy az illető terhes vagy gyereke van, és ennek megfelelően kéne viselkedni.