Szerintetek ez elítélendő?

A helyzet az, hogy még egy párkapcsolaton belül is mindenki privát döntése, hogy mennyire akar gyereket, illetve az mit ér meg neki, és mit nem. Belehajszolni egyik ember sem tudja a másikat a saját maga által preferált dologba, működni csak az működik, ami mindkét félnek legalább "belefér"

Ettől még tényleg gáz, ha van olyasmi, amit szóba se lehet hozni...

#45, csak csendben szólok, hogy nem utópiákból, hanem a spermabank HAZAI működéséből kellene kiindulni (ld #31)...

Egyfelől.

Másfelől meg az egyik lehetséges megoldást egy másik lehetségessel kellene összevetni, axiómaként elfogadva, hogy a pár gyereket akar.

Nyilván nem ugyanaz... ahogy egyik lehetséges út se ugyanaz, mint a másik, az összesnek vannak előnyei is, meg negatívumai is... és akkor itt jön be, hogy ki mit visel el könnyebben avagy nehezebben...

Egyébként volt már ugyanilyen kérdés 1-2 éve, és ott leírtam, hogy én a szívem szerint úgy intézném az ilyen problémát, hogy szerveznék egy hosszú hétvégés szexbulit 3-4 önként jelentkező párral...

1, megfelelően időzítve a teherbe esés esélye jelentősen nagyobb

2, egy ilyen szervezésnél nyugodtan kérhetsz a jelentkezőktől negatív szűrővizsgálati leletet betegségekről, sőt...

3, A pár mindkét tagja ott van, és jól érzi magát, egyiknek sincs semmi oka a szemére vetni a másiknak semmit.

4, a "kivégzőosztag-logika"... tudod, ahogy egy kivégző osztag azért áll 5 tagból, hogy senki se magát okolja később a halálos lövésért, mert hát nem eldönthető (ballisztikai labor nélkül), hogy azt ki lőtte... így ezt a logikát az élet keletkezésére használva a kioltása helyett, senki se vindikálja magáénak biológiailag a gyereket, de mindenki lehetséges apasága benne legyen a pakliban (A FÉRJET IS beleértve:)) (ugyanúgy bizonyíthatatlan genetikai labor nélkül)

5, A gyerek jogi státusza is biztosítható, mert ugye a törvény úgy rendelkezik, hogy az apaságot a születést követő 1 éven belül, VAGY az új tény megismerésétől számított 1 éven belül lehet vitatni, és a határidő jogvesztő. Tehát, ha a férj ír egy papírt, hogy tudomással bír arról, hogy a gyerekének nem feltétlen ő a biológiai apja, akkor hiába akarná ezt később vitatni... ahogy a feleség is...

Szóval mindent összevetve én egy ilyen helyzetben önmagam számára ezt tartanám a legkönnyebben viselhető és legkorrektebb útnak, az összes elvben lehetséges közül.