Meddig lehet eltűrni, hogy a férjed romba dönt anyagilag?

Köszönöm a válaszokat!

Természetesen így leírva a helyzet rosszabbnak tűnik, de frissiben, még mérgemben írtam ki a kérdést :)

A törlesztőrészleteket bírjuk egyelőre (bár nem mondom, hogy nem megy az életminőségünkre), nem kell tiltani, legalább annyi felelősségérzet van benne, hogy azokra figyel magától. Csak eljutottunk oda, hogy a hitelkeret marad, és már nem tudjuk visszafizetni. Toljuk magunk előtt a végtelenségig, ez pedig nem állapot.

Elhagyni eszem ágában sincsen. Ez nem kapcsolatfüggőség, bármikor lépnék, és el is lennék nélküle... előtte évekig mindenkit hárítva a boldog szingliéletet éltem, és hiányzik is valahol :)

Ettől az apró defektjétől eltekintve a világ legjobb férje. Nem véletlenül szeretem. Minden másban számíthatok rá, azt pedig elfelejtettem írni, hogy nem csak magára költi azt a pénzt, előbb hoz nekem egy egész tortát csak úgy meglepetésként a cukrászdából, ha tudja, hogy édeset kívánok... vagy ünnepekre vesz meg jóval drágább ajándékot, mint amit megtehetne.

Én nem vagyok biztos benne, hogy ez mentális betegség, meglehet, inkább attól fél, hogy ha nem tud egy bizonyos életszínvonalat biztosítani nekem, elhagyom. Volt pár pénzes ürge már, aki fel akart szedni, talán az zavarja.

Sajnos ezt a hozzáállást is látta a családjában, ezt viszi tovább, nem tud bánni a pénzzel, ha megkérdezed, hova költött ennyit, az a válasza, hogy nem tudja, nem számolta.

Megváltoztatni? Ha meg akarnám változtatni, nem hagytam volna, hogy évekig ezt csinálja. Csak reménykedtem benne, hogy egyszer megjön a magához való esze. Nem jött meg, hát máshogy kell hozzáállni. Inkább maradok egy férfinál akit szeretek, és a pénzügyein kívül minden oké (tudod, inkább legyek szegény, de boldog), minthogy a legközelebbi meg már gázos legyen, már ha lesz, és nem maradok inkább macskás vénasszony, az az életforma kevesebb gonddal jár :D

A házassági szerződést, papíron válást én is fontolgatom, de leginkább az utóbbit.

Ha holnap elüti egy busz, tartok tőle, hiába lobogtatom a szerződést hogy átvállalta a törlesztést, a bank úgyis rám fogja "örökíteni" az adósságot... Ebből máshogy nem lehet kimászni. Vállalná, megígérte, minden balhénál meg is kapom, hogy ne foglalkozzak a dologgal, mert hiszen ő fizeti... csak az a baj, hogy kettőnk kárára, ezt nem érti, ahogy azt sem, hogy ha nem lennének a törlesztőrészletei, akkor hitelkeret nélkül férne bele most minden, amit eddig a bank kontójára vett :)

Zsebpénz, igen, most az a rendszer fog működni. Azóta megbeszéltük higgadtan, ha valamit elmegy befizetni vagy megvenni, akkor nem adok, csak annyi készpénzt neki, amennyi kell rá, a bankkártyázást pedig elfelejtjük. Ha a két szemével látja, mennyi van nála, egyszerűbb visszafogni. Mellette meg kap hetente egy kis aprót, hogy ha megkíván valami apróságot munka után, azért meg tudja venni, annyit megérdemel.

Kezdem úgy érezni, hogy feleség helyett anya lettem xD

Lehet, elviszem a pszichiáteremhez akkor, igazatok van. Nekem is vannak pszichés gondjaim, amit a férjem szó nélkül tűr, és segít ha kell. Szóval ha ilyen baja van, akkor zsák a foltját, elhagyni ilyenért egyébként sem hagynám, milyen házasság az, ahol ha a másik gondban van, akkor dobbantok ahelyett, hogy megpróbálnék segíteni rajta? Tudom, hogy ma már divatjamúlt a "jóban rosszban", de ez már a másik véglet.

Bocsi ha kicsit rendszertelenül válszoltam, kevés időm volt megírni :)

Hozzátenném még, írtátok a "kockás füzetet". Hát az nálunk sajnos nem működik, próbáltuk :)

A férjem - mivelhogy ugye, nem figyeli mire költ -, képtelen leírni, vagy elmondani, mit mikor, miért, mennyit... a blokkot sokszor nem kéri, nem hozza el.

Sajnos én meg elég szétszórt vagyok, pár hétig lelkesen vezetem, majd elmaradok vele. Az adminisztráció nem az erősségem :)

Hát gyerekek, vannak itt gondok, csak nem velem :)

Köszönöm a válaszokat, a továbbiakban azt hiszem, magamtól is meg tudom oldani a helyzetet, szóval jó látatlanban diagnosztizálást a kövekező kérdésre :))