Egy ilyen helyzetben mi lehet a jó döntés?

Anyukám 5 éve meghalt,azóta az alkoholista apámmal élek, a szellemileg visszamaradott bátyámmal, és az egyetemista húgommal,aki azért dolgozik,hogy a tandíját fizesse.

Apám minden pénzt eliszik, de ezt úgy tagadja, hogy aki ezt szóba hozza azt a pokolba is elküldi, mert ő aztán nem, neki csak a család,neki az a szent, ugyanakkor a házunk lepusztult, számlák nincsenek fizetve, gusztustan a környezet.

A bátyám apámat pártolja, de érthető, egy értelmi fogyatékos embert nem nehéz befolyásolni, csak így ő is megnehezíti a helyzetünket.

Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de lecsúsztam gyakorlatilag 2 ponttal.

Így most mentőtiszt "leszek". Oda felvettek, be is iratkoztam, de őszintén szólva nem sok kedvem van ehhez, nagyon sokat kell tanulni, nem lesz időm mellette dolgozni sem, pedig az nagyon fontos lenne.

Saját pénzből,saját erőből, egyedül vettem magamnak egy autót, a jogosítványomat is a saját pénzemből szereztem meg, ha nem dolgozok akkor az autónak is mennie kell, pedig fontos lenne a bátyám miatt is. (hogy ne tömegközlekedéssel kelljen orvoshoz vinni,mert az elég kellemetlen...)

Ha dolgozok azt mindig "titokban" mert a fizetés napján apám már itt állna és nem kérné, nem kérne egy részt belőle, az egészet magának követelné, úgy hogy elveszi az árvaságit mindhármunktól, a családi neki megy, és a bátyám után járó összes támogatást ő veszi fel, és megy a kocsmába, és neki soha nem elég.

Mikor iskolába jártam is mindig azzal jött,hogy most már 18 vagyok, és ez nem állapot,hogy én nem adok haza semmi pénzt, csináljak valamit, mert nem élhetek itt ingyen.(miközben az utánam járó segélyeket ő nyakalja be), és mindezt úgy,hogy nem tudja hogy dolgoztam, tehát elvárja,hogy a semmiből adjak neki pénzt.

A kocsira is azt mondtam,hogy nagynéném vette, ha bármi nagyobb volumenű dolgot kifizetem, arra azt mondom,hogy a nagynéném fizette, és úgy elhiszi.

A nagy kérdés pedig, hogy mit tehetnék most?Szeretnék tanulni, lenne kedvem hozzá, bár ez a mentőtiszt nem feltétlenül a kedvencem, de csinálnám.

Ugyanakkor nagyon szeretnék dolgozni is, pénzt keresni és szükségem is lenne rá, de nagyon.

Kérdés,hogy maradok egy érettségizett semmi szakmával nem rendelkező ember, avagy még pár év folyamatos stressz,idegeskedés, és lesz egy tisztességes végzettségem?

Igazából nincs aki segítsen eldönteni, ezért is kérdezem itt.

Egyébként most 20 éves vagyok.

Kollégium nincs, elköltözni meg nem tudok a semmiből.