Mi jellemzi azt az embert, aki anya nélkül nő fel? És aki apa nélkül?

Attól, hogy valaki anya vagy apa nélkül nött fel, jó eséllyel ugyanolyan lesz, mint akinek megvan mindkét szülöje, söt adott esetben pozitívabban fejlödik, mint aki alkoholista, veszekedös, agresszív "teljes" csala´dban nö fel.

Egy gyereknek ugyanis nem feltétlen a saját anyjára/apjára van szüksége ahhoz, hogy lelkileg is egészséges legyen, hanem szeretö, megértö felnöttekre, akik megfelelöen ellátják a testi és lelki igényeit.

Mindenkeppen hatranyba kerul azzal szemben, aki egeszseges teljes csaladban no fel.

Abban viszont az elsonek is igazsaga van, hogy meg hozza kepest is rosszabb helyzetben van az, aki agressziv, alkoholista, bantalmazo szulok mellett kenytelen felnoni.

Mindenkeppen hianyzik egy fontos minta az eletebol, az anyara azert van szuksege hogy lassa milyen nonek, anyanak lenni, az apara azert hogy lassa milyen apanak, ferjnek.

Ha lany, ha fiu mindkettore szuksege van, egyreszt hogy sajat maga azza valhasson, masreszt hogy a leendo parja szerepet is lassa.

Nem mondom, hogy gyogyithatatlan serules a szamara, de mindenkeppen mas lesz, megertobb, elfogadobb tarsra lesz szuksege, aki felismeri, hogy miben kell segitenie.

Nagy vonalakban, sarkítottan fogalmazva, aki apa nélkül nő fel egy deviáns, engedetlen, nem szabálykövető, erőszakos köcsög lesz. Aki anya nélkül nő fel, az pedig idegbeteg, kissebbrendűségi komplexussal, önváddal és agresszióval töltött depressziókáposzta.

Apa/anya mellett is lehet apa/anya nélkül felnőni, ha nevezett személyek alkalmatlanok rendeltetésszerű használatukra. Ugyanakkor a biológiai apa/anya hiányát megfelelő szellemi, mentális és erkölcsi színvonalú férfi/női szerető-gondozó minta tökéletesen pótolja.

Anya nélkül nőttünk fel, semmi semmi különös nem "jellemez minket". Főleg nem lettünk "idegbeteg, kissebbrendűségi komplexussal, önváddal és agresszióval töltött depressziókáposzták". Ezt ki is kérem magamnak!!!

Van egy csodálatos apukánk, rengeteg barát, család, ismerős... Bár mindenkinek lehetne ilyen jó családi élete.

Nagyjából apa nélkül nőttem fel! azért írom így mert kisbaba koromtól 6 éves koromig volt nevelőapám azután meghalt. Az igazi apám 16 éves koromban ismertem meg és utána sem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Egy dolog van ami zavart életemben: miért nem kellettem neki? miért dobott el? miért nem voltam soha fontos neki? szóval az ilyen és ehhez hasonló kérdések miért nem volam jó neki bla bla. Az egyik bók amit kaptam egy idősebb pasitól (apám lehetne) a következő volt: "az a férfi meg sem érdemli hogy ilyen ragyogó hölgy legyen a lánya" És most már úgy vagyok vele hogy nem is érdekel az hogy nem érdeklem, ő veszít vele!

"deviáns, engedetlen, nem szabálykövető, erőszakos köcsög" egyáltalán nem vagyok a szabályokat például kimondottan szeretem követni, szófogadó gyerek voltam :)

büdös nyúl-nak nyilván nem volt gyerekszobája :D

Egyetemet végeztem, dolgozom férjnél vagyok és babát várunk :) Boldog vagyok és néha csak úgy gondolok rá: "szegény ember"