Nektek mi a véleményetek erről? Anya- lánya kapcsolat.
Van egy nagyon kedves ismerősőm, akinek tényleg a legtökéletesebb anyukája van: Reggeltől estig dolgozik, hogy megteremtse az életszínvonalat, mindennap főz, takarít, a gyerekét öltözteti, elviszi nyaralni. Látszólag minden tökéletes! A szülő mindent megad- sőt még azon túl is.
Az apa már a gyermek kiskorában lelépett; így anyukája mondhatni egyedül neveli.
Ennek a kislánynak a volt nevelő apukája (nem a mostani) rendszeresen sexuális ajánlatokat tett az akkor 10 éves kislánynak, ezt a kislányt zárkozottsága miatt folyamatosan bántották az iskolában, a rossz jegyeket titkolnia kellett, a nevelő apja sexuális zaklatásait, azt hogy a suliban verték stb.
Megkérdeztem; ha ilyen jó anyukája van, miért nem mondhatja el neki?
Azt mondta azért mert anyukája annyira elfoglalt volt, hogy soha nem törődött vele. Nem számíthatott rá, mert ha elmondta volna a dolgot egyből veszekedésbe torkollott volna, ő lett volna a hibás, ráfogták volna, hogy hazudik...
Féltette a családot, nem akarta, hogy elváljanak stb.
Tehát ebből én azt szürtem le, hogy az anyuka nem volt képes megadni a kislánynak a szeretetett, a lelki támogatást, a segítséget!
Csak a külsőségeket teremtette meg neki (ház, ruha, étel stb.)
Kérdés vajon miért van az, hogy a hozzánk legközelebb álló embert ismerjük valójában a legkevésbé?
Miért nincs az embereknek ideje a másikra?
Ki ez a lány:
Ő az egyik barátnőm. Már 30 körüliek vagyunk... A lány már nem él együtt a családjával.
Az anyukája pedig még azóta sem tudja, hogy a most 30 éves lánya 10 éved korában nemi erőszak, bántalmazás (testi- pszihés) áldozata lett!
válasza: válasza:nekem már ebben ellentét van
"a legtökéletesebb anyukája van: Reggeltől estig dolgozik,"
tehát nem tud a gyerekére elég időt fordítani
A lány osztálytársam volt középiskolába, tehát abból minden igaz, hogy bántották.
Néhánynak sajnos a szemtanúja voltam! (Nem én nem bántottam).
Én azt éreztem, hogy még ő szégyelte magát a történtek miatt és semmilyen segítséget nem fogadott el sem tőlünk, sem a tanároktól.
Majd egyszer csak kiborult a bili; sírva kiszaladt az iskolából és nem láttuk többé.
(én később felvettem vele a kapcsolatot, mert érdekelt hogy van).
Apukája valóban nincs (voltam náluk ismerem az anyukát is)
A nevelő szülő is igaz. Egyedül csak a nemi erőszaknak nem voltam szemtanúja, azt a barátnőm mesélte.
Nem tudom, hogy igaz- e, de én fiúval még sosem láttam őt.
Nem is tett emlitést a barátnőm, hogy bármikor lett volna pasija...
Azt mondta nem érdeklik most a fiúk.
A kort én másítottam meg, hogy ne legyen felismerhető!
Én tényleg csak nagyon sajnálom őt és segíteni szeretnék neki.
válasza: válasza:Azt mondta, hogy ha elmondaná neki csak vita lenne belőle.
Az anyja megsértődne és azt mondaná: hogy mindent megtett érte, a lehető legjobb férfit választotta akkor nevelő alapjául...
Elküldené őt, hogy soha többé ne látogassa meg.
Stb.
Illetve nem is akarja már ezzel megbántani.
válasza: válasza:Szakember kell, nem egy hozza nem erto barat aki hiaba akar segiteni, igazabol nem tudja mi lenne a jo.
Keressen egy jo pszichologust/pszichiatert. Ennyi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!