Miért a nővéreméknek kell meghúzniuk magukat a saját otthonukban?

Megmondanám neki, hogy "Ez a mi házunk, mi így élünk. Ha nem tetszik, el lehet menni."

Sértődés nélkül sehogy nem lehet megoldani. De inkább a sértődés, mint ez az állapot.

Az én fiamnak is volt egy ilyen barátnője, szerencsére nem sokáig. Neki velem volt konkrétan baja, de azt nem sikerült kiderítenünk, hogy mi. Nem főzök rosszul, de ő mindenre húzgálta a száját, meg hogy miért hordok miniszoknyát, stb. (39 éves vagyok akkor is, ha a legidősebb gyerekem 20 éves, és elhízott sem vagyok)

Én igyekeztem minden flegmasága ellenére a fiam kedvéért elfogadni, és jó képet vágni, amikor a saját otthonunkban lekezelően bánt velem, aztán az én csendes, szelíd férjem egyik megjegyzése után "helyretette". Fiamnak annyit mondott az apja, hogy azt csinál, amit akar,ott találkoznak, ahol akarnak, de ezt a lányt nem hozhatja haza; a feleségével senki ne beszéljen így. Többet hozzánk nem jött, kis idő után pedig szakítottak.