Ugye még nem késtem le semmiről?

Nem vagy lemaradva.

Nekem is voltak akkoriban ilyen korú ismerőseim, 1-2 gyerekkel. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy nem a műveltebb osztályról beszélünk, hanem azokról, ahol a leány gyorsan odaszült 1-2-t, hogy megfogja a pasit, és ne kelljen dolgoznia.

Többet érnek emberileg az olyan emberek, mint te, akik tudatosan tervezik a jövőjüket, tanulnak, tesznek érte.

Mai viszonylatban fiatalon szültem (26 évesen). Első voltam az osztálytársaim között és a rokonságban.

Azt túlzás lenne mondani, hogy mindenünk megvolt, de voltam minimum feltételek, amik nélkül nem vállaltuk volna be.

1. stabil párkapcsolat

2. a párom (most már férjem) stabil munkahelye

3. biztos munkahely, ahonnét el tudtam menni gyedre

4. volt fedél a fejünk felett

5. kettőnk jövedelme elég volt arra, hogy hárman megéljünk belőle, és tovább is tudjunk lépni.

A többi jött menet közben. Ma már van két gyerekünk, (útban a harmadik), két autónk és családi házunk.

Szóval van egy minimum szint, ami alatt az ember ne akarjon gyereket. Hogy ezt 23 vagy 33 évesen tudja megtenni, az más kérdés. (nem tudom évfolyamtársaid hol tartanak) Az is más, hogy ki mit tekint elég alapnak a gyerekvállalásra, de csak úgy a semmire, meg bizonytalan párkapcsolatba szülni értelmetlen hülyeség.

Egyébként 23 évesen majdnem ugyanott voltam mint te. Igaz, én akkor már túl voltam egy komolyabb párkapcsolaton, de 23 évesen épp se pasim, se munkám, se lakásom nem volt. Nyugi, nem vagy lekésve semmiről.

Miről késtél le szerinted?

Gyerekre vágysz te most? Ha nem, akkor nem vagy elkésve.

Ki tudja a volt osztálytársaknak hogyan /miért jött össze. Lehet ők rád irigyek!

Én ezen a kérdésen inkább a 30-as éveimben gondolkoznék el, bár én nem vagyok az a fajta aki hopp csináltatja magát, majd a szülők nyakára szüli a gyereket, aztán csináljanak vele amit akarnak. NEM!

Ismertem in csajt, 15 évesen szülte meg a kislányát, szülők nyakára persze, ő folyton csavargott, pasizott, bulizott, a lányával alig volt együtt.

Nem tudom miért nem vetette el akkor?

Ott van másik barátnőm, ő 18 évesen esett teherbe, de neki a családja támogatta mindenben, volt már komoly kapcsolata, eljegyzés minden, már a lagz tervezték, és hiába vállalták, az élet nagyon csúnyán közbeszólt és koraszült, rá pár napra a baba meghalt.

Ott van rokonom, ő 41 éves. Nem tudott teherbe esni természetes módon, pedig egészséges, elementek a férjével ilyen beültetésre, sikerült neki (de ne tudjátok meg milyen hosszú kezelések árán), ikreket várt.

Nála boldogabb embert akkor még soha nem láttam.

Majd pár hét után (a második ultrahangos vizsgálat után) a gép nem mutatott már szivdobogást. Az ikrei meghaltak.

Az egész család el volt keseredve, de ő meg végképp.

Ilyen is megtörténik.

Legyünk alaposabbak: Most már jó lenne megismerkedni a társaddal. H miért? Mert mondjuk az ember minimum 2 évet együtt akar élni olyannal, akivel aztán gyereket csinál.

Ami azt jelenti, h ha pl. 28 évesen már gyereket akarsz, akkor 25 évesen (9 hónap miatt) már meg kéne ismerd. Azaz 1 tévedés fér bele (vagy 2 évnyi). Természetesen egyik számadat sem szent írás, inkább csak azért ez a szám, mert az embernek a rózsaszín felhői ekkorra párolognak el és veszi észre, h a másikkal mennyire tudna hosszabb távon meglenni. Szóval relatíve már a keresés stádiumban kéne lenned. Ugye ez mind nem egyszerű, ha közben tanulsz, dolgozol, miegymás. Én 30 évesen egy válás után, már erőteljesen le vagyok maradva, mert gyerek nincs. Viszont vágyom egy saját családra. 30/F