Hozzámenjek, ha tudom, hogy meg is halhatok?

Mostmár itt vagyok, és válaszolok a kérdésekre.

Köszönöm, hogy ennyien írtatok!

Kezdem azzal, hogy nagyon is komolyan kérdeztem ezt a kérdést, ez egy valós probléma számunkra, nem tudom, az egyik kedves válaszoló miért csodálkozik ezen.

A történetünk anyuval: semmit sem írtam el, anyu 0 RH +, apu A RH +, és én is A RH+ lettem.

Csak tudjátok: kétféle vércsoport-összeférhetetlenség létezik (nagyvonalakban persze): szóval nemcsak az RH, hanem az AB0 nevezet is. Azaz attól még, hogy az anya RH alapján rendben van, azaz +, még az is számít, hogy nullás, mert ugyanolyan rizikós LEHET (és persze nem biztos, hogy lesz, csak végtelen nagy rá az esély), mint az RH esetében, ha - lenne.

Nos, magyarul anyu nullás volt, a babája (én) meg A-s, és ez az egyik tipikus összeférhetetlenségi probléma. Fordítva már nem lett volna gond. És bizony nem sárgaságot okozott, hanem kis híján halált mindkettőnknél. Sőt, én azután is életveszélyes állapotban voltam, hogy anyut már stabilizálták. Ennek neve az volt anyunál, hogy terhességi toxikózis, nálam pedig az, hogy csecsemőkori toxikózis. Császárral születtem, és műtét után anyu rettenetes állapotban volt, viszont miután összerakták, én még vércsere után is kritikus állapotban voltam, 2 hónapos koromban szóltak anyunak az orvosok, hogy búcsúzzon el tőlem. És semmi más bajom nem volt, egyébként egészséges lettem volna. Anyu sírva könyörgött az orvosnak, hogy mentsen meg, és vmi utolsó gyógyszer (meg az ima) végül használt, és most itt vagyok. De az orvos azt mondta, hogy csak azért tudtam megszületni, és nem haltam el az anyaméhben, és végül azért éltem túl, mert lány vagyok, szívósabb szervezettel, mint egy fiú. Akkoriban a fiúkat nagyobbrészt vesztették el emiatt, mint a lányokat.

Nos, miután ez ilyen durva volt, jogos anyu féltése. Csak én azt tudom, hogy akkor még nem ismerték azt az injekciót, amivel most kezelik a terheseket ebben az esetben. Akkor, mikor én születtem, ezzel a problémával még nem foglalkoztak előre, utólag meg vagy megmaradt, vagy nem.

Szóval én ebben bízom. De utánakérdeztem közben: az a mázlim, hogy A-s vérű lettem, mert a nullásokkal szokott ez előfordulni, fordítva nem nagyon. Persze megyünk még majd Ponciustól Pilátusig ezzel a kérdéssel, de eddig ez megnyugtatónak látszik. Az RH miatt nem aggódom, mert + vagyok, nem az a gond, hanem az AB0 lehetne gond, de eddig most úgy néz ki, hogy talán már jó lesz.

És igen, nem vércsoport alapján szeretnék párt választani, de ennél nagyobb gondban lennék azért, ha nem létezne ez a fajta terhesgondozás, és mondjuk 0 negatív lennék. Akkor továbbra sem tudom, mit tennék, mert én biztos, hogy ha ott vagyok, a gyerekemet választanám, a biztos halál ellenében. És így férjhez menni nekem öngyilkosságnak tűnik. Szóval ez egy baromi nehéz és felelősségteljes döntés, nem olyan egyszerű, mint az emberek többségének, hogy szeretek vkit, és kész, akkor hozzámegyek.

Még folytatom mindjárt a többi kérdéssel.

Ja igen, még annyit, hogy anyunak én voltam az első és egyetlen gyereke.

Az utolsó válaszolónak pedig köszönöm, de sajnos kicsit reális vagyok olyan szempontból, hogy ha vmire 90 % az esély, akkor attól nem tudok nem félni és azt hajtogatni, hogy úgyse, úgyse. Persze, tudom, hogy vmi ilyesmit kéne, de tisztában vagyok a felelősségemmel, hogy a döntésemmel több ember élete felett döntök most, és azután már csak Isten segítségében bízhatok. Persze, addig is, de szabad akaratomból közben meg kell hoznom egy döntést.

Nos, anyu nem tudott erről a problémáról, mint a terhesek többsége akkoriban, még sosem hallott róla, és a családban sem fordult elő korábban, azért is ment nyugodt szívvel apuhoz. Utána pedig a saját bőrén tapasztalta.

A vércsoportomat pedig biztosra tudom, mert nemcsak születésemkor határozták meg, és írták bele a kiskönyvembe, hanem a jelenlegi betegségem miatt is (ha műtétre kerülne sor), szóval 1 éves a papírom arról, hogy A RH + vagyok.