A vőlegényem fizikailag bántalmazott! Mit kéne tennem?
Heves veszekedés volt. Szeret engem, de feldühödött. Most befogta a számat, erősen és csúnya szavakkal illetett... Volt már korábban is példa rá, hogy megszorított. A legutóbb azt mondta, hogy adjak neki még egy esélyt. Ez volt az. Most megint utolsó esélyt kér, amire nagyon fog vigyázni, de már ezt is hallottam... Rögtön bocsánatot kért, amint észrevette hogy mit tett. Én csak sírtam. Megigérte hogy nem fog bántani többet! Ennyit ér az ígérete?
Voltatok hasonló helyzetbe? Később utána is előfordult? Meg tudtatok bízni benne?
Annyira szégyenlem, hogy el sem merem mondani senki ismerősnek! Kérlek segítsetek! :'(
"Voltatok hasonló helyzetbe? Később utána is előfordult?"
Szerencsére nem voltam, de láttam egy volt kolléganőm esetében, hogy ha ez a folyamat egyszer elindul, hová fajulhat.
Ő még a szakítás után több mint fél évig félelemben élt, mert náluk nem ott állt meg a történet, hogy időnként kék-zöld foltokkal és napszemüvegben jött dolgozni, hanem ott, hogy a szakítás után még hónapokig ketten kísértük ki az autójához, mert a volt párja egyszer sötétedés után erőszakkal berángatta a saját autójába a parkolóban, ahol a kocsiját hagyta, kivitte egy elhagyatott kőbányába, és megfélemlítésképpen egy engedély nélkül tartott fegyverrel a földbe lőtt közvetlenül a lába előtt, hogy nyomatékod adjon annak az akaratának, hogy ők összetartoznak, és nem hajlandó kiköltözni a nő lakásából.
Hogy nálatok hol érne véget a történet, azt nyilván nem tudhatom, de esetleg tedd fel a kérdést saját magadnak, hogy ha saját magadat nem is félted, és a saját egészséges önbecsüléseddel összefér az, amit most tolerálsz a vőlegényednek, mit éreznél, ha a zokogó 2-3 éves kisfiad vagy kislányod szeme láttára bántalmazna.
Most még "csak" a saját életedért vagy felelős.
Azért ez így nem kerek történet. Veszekedtek és befogja a szádat, majd csúnyákat mond. Ez azért nem bántalmazás. Csak úgy kíváncsiságképpen, miért kellett befognia a szádat? Egy órája üvöltöttél talán?
Ha pedig tényleg fizikailag bántalmaz, hagyd ott. De ez a történet így elég egyoldalú.
Utolsó: lehet csúnyákat mondani, de senkinek sem fogjuk be a száját, főleg nem erősen. Ez igenis bántalmazás és teljesen mindegy, hogy mi volt az előzmény. Ha a fickónak nem tetszett valami, távozhatott is volna két káromkodás kíséretében.
Nehogy már elfogadhatónak tartsuk ezt a viselkedést!
"Ez igenis bántalmazás és teljesen mindegy, hogy mi volt az előzmény."
Nem. Nagyon nem mindegy. Ha mindegy lenne, nem létezne az önvédelem fogalma sem.
Egy felnőtt embernek nem foghatod be a száját.
A nő be tudná fogni a férfi száját olyan erősen, hogy az megijedjen, sírjon?
"Egy felnőtt embernek nem foghatod be a száját.
A nő be tudná fogni a férfi száját olyan erősen, hogy az megijedjen, sírjon?"
Ja kezdem érteni. Egy felnőtt nő ettől pánikrohamot kap, de egy gyereknek pl nyugodtan lehet csinálni akkor. Unalmas már a kettős mérce.
Pedig jobb, ha ennek kapcsán nem beszélsz kettős mércéről. FELNŐTT EMBERNEK nem fogjuk be a száját, nem nyúlunk hozzá egyetlen ujjal sem az engedélye nélkül. FELNŐTT EMBERREL vitatkozunk: szelíden vagy akár vehemensen, de véleményeket ütköztetünk.
Gyereknek pedig igen: bizonyos szituációban, durvaságtól és erőszaktól mentesen, befoghatjuk a száját, sőt: időnként be is kell.:-) A gyerek nevelést igénylő, nyesegetendő ember-palánta, míg a felnőtt mindenben: vitában is, egyenrangú partner.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!