Hosszú kapcsolatban élők! Mi kell ahhoz, hogy jól működjön? Nem általánosságokat, hanem példákat kérek!

Szia!

Szerintem egyetlen egy dolog a fontos:

azt az embert válaszd párodul, aki legbelül pont olyan mint Te, csak a másik nemet képviseli. Mi így döntöttünk. 16 évesen választottam Őt páromul, most 22 vagyok, és még mindig tiszta szívemből imádom. Az érzés kölcsönös. 2 hetet nem tudunk 5 év után úgy külön tölteni, hogy ne pityorogva hívnánk egymást, mennyire hiányzik a másik.

Nem vagyok egy átlagos nő, a párom sem, teljesen eltér az átlag férfiaktól, mi így vagyunk boldogok, együtt gyerekek, és együtt komolyak, ha azt kívánja a helyzet.

Soha ne azért válassz párt, mert tetszik, sok olyan embe van, de az mind fellángolás, erre kell vigyázni.

Sok boldogságot kívánok neked.

Három tőmondat:

Beszélgetés.

Változatosság.

Megértés.

Ez a három, amire a legtöbb szüksége van mindenkinek egy párkapcsolatban. A problémákat meg kell beszélni, még mielőtt nagyobb gond lenne belőlük. Rögtön, az elején.

Erre remek példa a mi esetünk: kicsit elkezdett idegesíteni, hogy a párom mindenben az okosat akarta játszani. Akár igaza volt, akár nem, mindig az ő véleménye volt a "jó". Ezt finoman szóvá tettem neki: néha nézze meg az én nézőpontomat is, néha lásson meg mást is, nem biztos, hogy mindenben mindig neki van igaza.

Azóta erre tudatosan figyel.

Aztán ahogy a mondás is tartja: a változatosság gyönyörködtet. Kitalálunk olyan programokat, amiket még eddig nem csináltunk, elmegyünk helyekre, próbálunk olyan dolgokat keresni, ami mindkettőnknek új. Legyen akár csak egy kis gyorsétterem, vagy ingyenes tárlat, vagy séta egy ismeretlen helyen, vagy egy jó kis koncert, bármi. Új dolgok, és nem folytonosan. Jó az, ha van midkettőnknek szabadsága, és szabad akarata, döntése.

S harmadjára: megértjük egymást és a másik problémáit. Tudom, hogy ha fáradt, kimerült, akkor nem nyaggatom, akkor hagyom, hogy ő válasszon filmet, vagy programot. Ő is megért engem, hogy ha sok dolgom van, hogy nem érek rá vele foglalkozni. Ha nem tudunk találkozni, mindkettőnk elfogadja.

100 km választ el, de hoz össze minket. :)

23L

Szia, minden választ nem olvastam végig, de párat igen.

Igyekszem a saját nézeteimet elmondani és nem ismételni másokat:P

Amikor megismertem a páromat még eléggé gyerekek voltunk (épp hogy 17 éves voltam,) Azt hiszem minket az hoz össze,hogy együtt "nőttünk fel" rengeteg közös élményünk van...az első perctől komolyan vettük egymást, sosem tekintettük futó kalandnak a dolgot...Rengeteget nevetünk együtt, mindent megbeszélünk...olyan szinten mindent, hogy Ő a legjobb barátom...Veszekedések néha vannak ilyenkor mindketten mérlegelünk...vulgáris szavaktól, anyázásoktól kíméljük egymást. Van tisztelet, ami szerintem nagyon fontos. Felnézek és büszke vagyok Rá, ez is fontos számomra...Jelen pillanatban távkapcsolatban élünk, 2 év múlva tervezünk esküvőt...(egyetem után)

(2o l majdnem 3 éve vagyunk együtt)

Szüleimtől rossz példát nem láttam, ha tőlük van, akkor csak genetikusan, vagyis nem szándékkal akarom őket "leutánozni", csak egyszerűen én is ilyen lettem. Hasonlítok rájuk. Egyébként előző kapcsolataimban szerzett tapasztalataimra is építek, meg próbálom reális szemmel nézni a dolgot.

Persze nem azt mondom, hogy nálunk nincsenek veszekedések, meg kételyek, de mindent meg tudunk oldani. Haragudni még nem haragudtunk egymásra. :)

nekünk ez vált be:

1. ami zavar mondd, senki nem gondolatolvasó!

2. fogadd el a másik hibáit, ugyanakkor próbálj küzdeni a sajátjaid ellen!

3. bocsásd meg a bukásait és VISELD EL A SIKEREIT (UTÓBBI VAN, HOGY NEHEZEBB!)

4. hagyd a másikat LEVEGŐHÖZ jutni! nem kell folyton egymáson lógni, és igenis, egy kapcsolatban is szükség van "privátélet"-re!

5. ha dühös vagy, számolj 10-ig! régi tanács, de jó...

6. ha nagyon elég, menj el sétálni. egyedül. nagyon jó lesz utána hazamenni :)

7. SOHA nem szabad haraggal lefeküdni, vagy haraggal elbúcsúzni!

nekünk ezek jöttek be...5 éve vagyunk boldog házasok :)