Mennyire gyakori a férfiak között, hogy úgy vannak vele, hogy egyedül nő munkája a háztartás vezetése? Ritka?

akik a párodhoz hasonlóan az anyjuk tartott el egész életükben biztos, hogy ilyenek. én ismerek olyan férfiakat(szerencsére viszonylag sokat), akik különköltöztek a szüleiktől és egész talpraesettek lettek. főznek-mosnak-takarítanak maguk után stb.

jártam olyan legénylakásban, ahol olyan rend és tisztaság volt, mint egy katalógusban a lakás. sehol egy porszem, taknyos zsepi. tök rosszul éreztem magam, mert itthon meg állandóan szenvedünk, hogy valami rend legyen :/

sose voltatok együtt pár napot?

nem derült ki h anyuci csinál neki mindent?

két lehetőséged van, vagy te leszel új anyuci, vagy szépen összeszedi magát és megcsinálja, vagy mehet haza

Társadalmi berögződés szerint rengeteg ilyen férfi van. A különbség az, hogy van, aki túl tud lépni rajta. Ahol otthon nem volt meg az alap elvárás, hogy takarítsa fel a saját szemetét, különéléskor nem fog magától jelentkezni, kényelmesebb a partnerre kenni. Ha tud tanulni és alkalmazkodni, akkor nem probléma. Ha nem...

(Mi két trehány vagyunk egy rakáson. Csak ezért nem öltük még megy egymást a házimunka miatt).

Nálunk öcsémet nevelte így anyukám... és sajnos látom, hogy elég gyakori. És nem is egy nyolc általánosos nőről van szó, anyukám orvos.

Az folyamatos volt, hogy engem ugráltatott otthon, mert jaj, öcsike fáradt, pedig én többet és jobban is tanultam. De még a fiúmunkának számító cipekedést is nekem kellett csinálnom, és amikor 1x szóltam, hogy 1x a fia is segíthetne, anya kivágta a díszhisztit, hogy ha nem akarok anyámnak segíteni, akkor takarodjak a fenébe, és inkább megcsinálta egyedül, nehogy a kicsi fiának kelljen...

Az más kérdés, hogy öcsém pont egy olyan baráti társaságba csöppent bele gimiben, ahol már modernebben nevelték a srácokat otthon, és nekik egyértelmű volt, hogy össze tudnak dobni egy tésztát stb., később meg nagyon egészségtudatos lett a kondis ismerősei miatt, és vett magának grillezőt, megtanulta használni...

Az más kérdés, hogy hogy fog viselkedni a barátnőjével, mert maradtak benne elég hímsoviniszta felfogások. Pl. többször kezdte nekem mondani, hogy én milyen undorító vagyok a pluszkilóimmal, amikor ő rohadt ápolatlan (random hosszú szőrszálakkal, kivakart testtel mászkál az utcán, a ruhái borzalmasak és ízléstelenek), de ezt is megmagyarázta, hogy ő bezzeg kivakart testtel és kopaszodva is vonzó lenne, mert ő férfi. Aztán most, hogy neki a stílusa (beképzelt és prosztó) meg az ápolatlansága miatt nem sikerül becsajoznia, nekem meg már 3 éve komoly barátom van, persze megy a hiszti, hogy a csúúúúnya lányok, meg milyen igazságtalan, hogy neki nincs senkije. És persze mindenki hibás, csak ő nem. Meg lusta elmenni magának vásárolni, mindig engem meg anyát ugráltat, hogy vegyünk neki csokit, dezodort, tökömtudjamit. Szóval el tudom képzelni, hogy annak ellenére, hogy tud magára főzni, ha egy lánnyal összeköltözne, kitörne belőle az, hogy a nő dolga a háztartás még akkor is, ha mind a ketten dolgoznak, ő meg vakarná a tökét...