Mi történik olyankor egy házassággal, ha mindketten ellenkező véleménnyel vannak az abortuszról?

Szerintem ezt hamarabb kell megbeszélni két, együttélő embernek, hogy adott esetben mi legyen.

Nem amikor már éles a helyzet, mert ilyenkor már nincs középút. Ilyenkor már valamelyik akarata, elképzelése sérül, és ezt egy ilyen fontos kérdésben, hogy legyen gyerek vagy sem, nehezen éli túl egy párkapcsolat. Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy akarata ellenére apává/anyává váljék, és az ellenkezőjére sem.

Persze, előfordulhat, hogy az ember változik, de akkor közölni kell a másikkal, hogy az eredeti megállapodás már nem érvényes. És vállalni azt, hogy a másik talán nem fogadja el.

10-es,

sajnos abban sem lehetsz biztos, hogy betegen szeretne-e élni egy másik ember, aki nem te vagy...én például nem szeretnék...és azt sem szeretném, ha más döntené el helyettem, hogy mégis kell...

de ez egy meddő vita...nem reális...a magzat nincs döntési helyzetben, ha fair ez, ha nem...az anyja/apja dönt helyette, ő csak viseli a következményeit... és nyilván a szülei úgy döntenek, ahogy az ők világnézetük, életfelfogásuk diktálja...

de itt nem ez a kérdés...hanem az, hogyha a két szülő véleménye nem egyezik...na ezt kell(ene) tisztázni jó előre...

12-es,

Ez attól függ, kinek milyen a morális felfogása. Mert az tied lehet az enyémtől teljesen eltérő, ameddig betartjuk a törvényeket, mindketten lehetünk rendes emberek.

Barátkozni nyilván nem fogunk.:)

Elkerülte a figyelmedet, hogy azt írtam: "A jog és az igazság pedig két különböző dolog,"

Vagyis nem attól lesz helyes, és morálisan elfogadható egy cselekedet, hogy a hatályos törvények, jogszabályok hol húzzák meg a határt, azt illetően, hogy mit lehet, vagy mit nem. Vannak olyan helyek a világban, ahol adott esetben a törvény és a jogrendszer halállal büntetik azt az embert, aki pl nem az adott állam vallását vallja, hogy csak egy példát említsem...de ha nő vagy pl., és csador nélkül kívánnál járkálni akárhol, akkor is megnézhetnéd magad. Eszerint úgy gondolod hogy ezzel semmi probléma nincs, hiszen a helyi (emberi) törvénykezésnek megfelel...?

"Elkerülte a figyelmedet, hogy azt írtam: "A jog és az igazság pedig két különböző dolog,"

Nem kerülte el. Sőt!

Már a saját anyámmal is állandó konfliktusom volt, mert ő úgy képzelte, hogy az ő igazsága egy és oszthatatlan. És nem ismerte el, hogy többféle igazság van. És helyzettől, emberektől függően, bármely lehet a helyes. Nekem ez, neki az. Remek ember volt amúgy, csak nehéz volt együttélni vele.

"Vagyis nem attól lesz helyes, és morálisan elfogadható egy cselekedet, hogy a hatályos törvények, jogszabályok hol húzzák meg a határt, azt illetően, hogy mit lehet, vagy mit nem."

Így igaz. Viszont, mert társadalomban élünk, az az első lépés, hogy betartjuk a helyi törvényeket. Ha egyetértünk velük, ha nem. Márcsak azért is, mert ha nem tesszük meg, felelősségre vonhatnak miatta. Teljesen jogosan.

"Vannak olyan helyek a világban, ahol adott esetben a törvény és a jogrendszer halállal büntetik azt az embert, aki pl nem az adott állam vallását vallja, hogy csak egy példát említsem...de ha nő vagy pl., és csador nélkül kívánnál járkálni akárhol, akkor is megnézhetnéd magad."

Vannak. És? Vannak olyan helyek, ahol a gyereklány csiklóját életlen késsel kimetszik. Ameddig az illető társadalom nem lép fel ellene, addig jogos lesz.

"Eszerint úgy gondolod hogy ezzel semmi probléma nincs, hiszen a helyi (emberi) törvénykezésnek megfelel...?

ÉN úgy gondolom, hogy van. De én nem ott élek. A helyi törvények ellen fellépni az ottélők feladata. Már ha nem tetszik nekik.

"Nem kerülte el. Sőt!

Már a saját anyámmal is állandó konfliktusom volt, mert ő úgy képzelte, hogy az ő igazsága egy és oszthatatlan. És nem ismerte el, hogy többféle igazság van. És helyzettől, emberektől függően, bármely lehet a helyes. Nekem ez, neki az. Remek ember volt amúgy, csak nehéz volt együttélni vele."

Lehet hogy anyukádnak -valószínűleg veled ellentétben- volt némi sejtése arról, hogy ez a világ nem csupán és nem csak annyi, aminek és ami látszik belőle, s hogy ezzel összefüggésben van egyetemes igazság, ami messze túlmutat a relativizálható emberalkotta "igazsgokon" és törvényeken. És hogy a jogszerűség egy határon túl, biztosan nem ment fel senkit sem az erkölcsi felelősség alól, amit a tetteiért vállalnia kell. Tudod, ha a szemed láttára agyonütnek egy gyereket, vagy egy embert bárhol a világon, ha kicsit is egészséges vagy, a lelkiismereted tiltakozni fog benned. Ezt fogod érezni. Mit gondolsz, miért van ez...? Talán kérdezd meg erről, ha még lehetőséged van rá, az anyukádat, hátha mondani tud valamit, amit végre érdemes volna meghallgatni. De elárulom, azért van ez így, mert van abszolút jó, és van rossz is. Persze az abortusz esetében meg lehet próbálni minduntalan elaltatni az embernek a lelkiismeretét, jelszóval, hogy az még nem is annyira ember, csak magzat, nincs még lelke, mé persze lélek sincs nyilván...meg jobb ez így neki, nem is biztos hogy akarna élni...

De attól még az az igazság, hogy nagyon el kell sötétítenie, vagy el kell nyomnia valakinek a lelkiismeretét azt gondolom, hogy semmit ne érezzen ebből, miután pl az abortusz mellett döntött.