Mit tehetnék, hogy a barátom családja ne legyen rossz véleménnyel rólam?

Szülőként ( 20 éves iker fiaim vannak) engem nem igazán érdekelne hogy a fiaim barátnője előtte kivel járt. Ha bármelyik fiam elfogadja a barátnője múltját akkor nekem is kutyakötelességem elfogadni. Ugyanis nem én élek vele, nem nekem kell megfelelnie hanem a fiaimnak.

DE!

Ha a kis barátnő leül velem és elmondja a háttértörténetet , vagyis hogy úgy jött össze a fiammal hogy közben ott volt a párja, nos erre se tudnék mit mondani. Én azt gondolom, hogy ezek sem rám tartoznának. Nem nekem kell ezt elmagyarázni, hogy mit miért hogyan. Ha a fiam tud erről, és őt nem zavarja, akkor engem sem zavar..

Az már csak az én véleményem, hogy én nőként nem így cselekedtem volna. Ugyanis ha egy hosszú kapcsolatban arra kényszerülők hogy egy másik férfi által fellángol a szívem, akkor a régi kapcsolat lehet 4-5 éves kapcsolat is már nem ér semmit. Ha szeretek valakit akkor ott nincs helye a harmadiknak, egy fellángolásnak.. De ez az én saját véleményem. Mint mondtam, sosem avatkoznék bele, és nem is ítélném el a barátnőt ha a fiam elfogadja a múltjával együtt.

Véleményem szerint nem kell ezzel ennyit foglalkozni, itt pont a "fátylat rá" hozzáállás a megfelelő.

Nem hiszem én sem, hogy a szülei pont meg akarják ezt beszélni, vagy hogy emiatt neked másképp kéne viselkedni, mintha nem így jöttök össze.

Legyél olyan, mintha mi sem történt volna: udvarias, segítőkész, kedves, meg olyan, amilyen egyébként vagy.

A legtöbb ilyen esetre a legjobb gyógyír amúgy is az idő, és ha jobban megismernek.

A lényeg amúgy is az, hogy ti ketten hogy álltok ehhez, ha a párod és közted ez nem probléma, akkor a szülőknek már NEM LEHET, hogy gondot okozzon.

Nálam ezek a hosszú kapcsolatból kiugrok egy másikba azonnal beugrok témák sosem jöttek be. Többnyire rájöttem, hogy szimplán csak arra jó ez, hogy kirángasson a sz*rból, de komolyabb kapcsolat sosem lett belőle, mert idővel rájöttem, hogy én ezt valójában sosem akartam.

Én szülőként inkább azt fogadnám nehezen, hogy a fiam hazahoz egy lányt úgy, hogy ő kapcsolatban van és együtt is alszanak persze. Lenne róla véleményem, de abszolút megtartanám magamnak, hiszen az ő dolguk.

Nekem hosszas mérlegelés után kellett döntést hoznom egy kérdésben. Válófélben vagyok a férjemmel, és ugy ismerkedtem meg egy fiúval, hogy már rossz volt a házasságunk, menekulni akartam a férjemtől, ezeket mind elmondtam az új srácnak, és ő vállalta hogy segit eljönni, meg minden nehézségben velem lesz, ami még ezután adódhat. Ott maradtam a férjem nélkül a házzal, a hitellel, a csekkekkel, ami egy főnek teljesithetetlen kiadást jelent, tehát ketten kellenek hozzá. Én ezt is elmondtam neki, hogy anyagilag is segitenie kell, ha meg akarok lépni, és ő erre is azt mondta nem probléma (jól keres). el is jöttem a férjemtől, hazaköltöztem a saját házamba, és beadtam a válópert. Minden szép és jó köztünk, csak úgy nézem hogy a család itt is kezd közénk állni. Mert hogy egy válás nem olyan, mint egy együtt járás, hogy hip hop kilépek, és kész, vége. Ügyeket kell intézni találkozni kell,beszélni, sms-ezni stb. Akkor kérdeztem is a barátomat, hogy nem baJ? MIt fog ehhez szólni a családod hogy még férjnél vagyok? A biroságon szünet van nyáron, és ilyenkor csak őszre teszik a tárgyalást. Azt mondta dehogy, hiszen ők is elválatak, aztán új életet kezdtek más párral, szóval meg fogják érteni (úgy hogy nekik ott volt a két gyerek, az anyja lelépett egy másik pasival, és a férjét kidobta, szóval ott megcsalás is történt hosszú évekig mire bevallotta, és döntött) Én ezzel szemben amikor képbe jött a srác, egyből megmondtam a férjemnek, hogy van valakim, és hogy lépni fogok, mert akkor már ő is válni akart. Na ez a felállás mellett, eltelt fél év, és ilyen negativ visszhangok jönnek a családtól, inkább ilyen bizonytalanság irányomba, pontosan nem tudom, csak hallom, hogy valami nem ok, meg amikor ott voltam se éreztem hogy befogadtak volna, inkább igy méregettek. Nem tudom miért kell ebbe beleszólniuk, ugy ahogy fentebb irták is, a véleményüket tartsák meg maguknak, és ne törődjenek a fiuk magánéletével. VAgy üljenek velem le beszélgetni, hogy ismerjenek meg, ne a hátam mögött találgassanak, meg fantáziáljanak rólam. Szóval csak azt akartam kiemelni, hogy nem mindig ribnckodás, vagy társfüggőség adja ezeket az élethelyzeteket, hanem egyszerűen kényszer, vagy csak igy alakul. Persze egy szülő sosem fog belegondolni a barátnő helyzetébe, még akkor sem, ha előtte ő ment át PONT ugyanazon az élethelyzeten. ez viszont udoritó.

Nálad mi a helyzet mostanság? javult a helyzet?