Segítene nekem valaki, aki ugyanígy van mint én?

Sziasztok. Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de kérlek, akinek van ideje olvassa végig és ha tud tanácsot adni, akkor nagyon sokat segítene. 20 éves fiú vagyok, lassan már 21 leszek decemberben. 6 éves voltam, amikor édesanyám elhunyt autóbalesetben, apa volt a hibás és ezért sosem fogok neki megbocsájtani. Borzalmas gyermekkorom volt, semmi jó nem történt velem. Persze mindez édesanyám elvesztése miatt volt, van, mert őt szerettem a legjobban és erre csak most jöttem rá, mert egy kisgyerek 6 évesen még mit sem tud róla, hogy milyen valakit elveszteni, tudtam hogy már nincs anya, de még nem fogtam fel, csak most, 20 évesen amikor az utcán látom hogy más az anyukájával sétál, beszélgetnek, nevetnek megöleli és sokszor rám tör a sírás bárhol utazom vagy vagyok. Én sosem fogom tudni, milyen egy boldog család, most az anyai nagyszüleimnél vagyok, de itt sem érzem jól magamat, apával nem tartom a kapcsolatot, az ő szüleivel sem. Mondhatni nincs senkim sem, barátaim sincsenek. Gondoltam már arra is, hogy felteszek valami hirdetést internetre, hogy családot keresek vagy nem tudom, biztosan viccesen hangzik, de nekem borzasztóan szükségem lenne egy pót anyára és apára, mindent megtennék értük. A másik pedig az, hogy a sors velem bánik így, holott a légynek sem tudnék ártani, teljesen normális, kedves, barátságos ember vagyok és attól még hogy nincsenek barátaim, majdnem mindenki szeret, mert sokat nevetek, vicces vagyok, nem vagyok bunkó senkivel, nincsenek káros szenvedélyeim, nem járok bulizni, nem iszom, drogozom meg semmi. Azt elfelejtettem írni és lehet, hogy ezért most sokan meg fognak bélyegezni majd, amit most írni fogok, mert tudom, hogy ilyen téren a társadalom nem túl elfogadó. 17 éves koromban jöttem rá arra, hogy meleg vagyok. De aki ismer, az tudja, hogy nekem 2-3 meleg ismerősöm van, nem járok meleg helyekre, nem vagyok lányos kinézetű és amiben én különbözöm a többitől az az, hogy én tiszteletben tartom azt, hogy valakinek barátja, barátnője van és még csak rá sem nézek úgy a másik barátjára hanem inkább örülök neki, hogy boldogak együtt és eszemben sincsen szétszedni vagy bepróbálkozni. Én teljesen máshogyan gondolkodom. Hát nagyjából ennyi lenne, elég sok mindent leírtam, igaz, lenne még miről mesélnem, de akit érdekel, szívesen írok privát üzenetet is. És ha tudtok tanácsot adni, nagyon szívesen fogadom őket. Köszönöm.

20/R