Őszinték vagytok?
Sokszor megfigyeltem (sajnos magamon is), hogy hazudik az ember amikor meglát egy nagyon kis csúnya gyereket. Persze senki nem mondja, hogy "húú de kis csúnya gyerek, mekkora füle van!" Viszont jön a sok nyálas hazugság, hogy "jaj de csodálatos stb"
Értem én, hogy minden anyának a gyereke a legszebb, de miért nem tudnak tisztán látni?
Nos a kérdésem azért írodott, mert nemrég egy ismerősünknek megszületett a kislányuk. Szegény kislány örökölte apja horihorgas orrát, lapát füleit, vézna kis testét. Anyjától sem a szépet örökölte, hanem a kis kiguvvadt szemeket. A két szülő eleve nem tartoznak a "helyesek" kategóriába sem, ráadásul mindkettőnek vannak látható és rejtett betegségei. (anyuka strumás, pajzsmirigy betegségek, kancsalság, apuka esetében, horpadt mellkass, aránytalan testméretek )
Én is mint sokan mások a kedves hazugságot választottuk: "nagyon aranyos kislány"
De az anyuka anyja őszinte volt. Kimondta azt, amit mindannyian gondoltunk, és látunk. Nem rosszindulatúan, vagy undorító módon mondta ki, hanem kedvesen, de őszintén. Nagy vita nem lett belőle, de láttam, hogy az anyukának ez nagyon fájt. Bár hozzátette, hogy nem vagyok vak én sem.
Kérdésem: Szerintetek miért nem vagyunk őszinték? Miért hazudunk ha sokunk ragaszkodik az igazsághoz?? Ti kimondjátok ha egy gyerek nem szép? Vagy hazudtok?
válasza:3-as voltam.
Egyébként meg nekem sem tetszik minden baba,gyerek.
Van olyan ismerősöm,akinek szerintem kicsit viccesen néz ki a fia,olyan kis gülü szeme van.:D
válasza:Sarkosan fogalmazva - de csak mint a kérdés - igen, az ember hazudik, elsősorban a saját túlélésének, másodsorban a közösség működésének érdekében.
Szebben a #10 válaszadó fogalmazta meg.
válasza:Nem vagyok őszinte. Környezetemben is van nem szép gyerek, akiről a szülei, rokonsága azt hiszi, gyönyörű.
Inkább hallgatok, vagy ha mégsem, azt mondom, cuki.
Nem tehetnek róla, hogy nem szépek, és ezzel nem akarom még én is megbántani őket.
Nekem sem esik jól, ha azt mondják, bezzeg milyen vékony voltam lánykoromban. Tudom, van tükröm, mérlegem. De ne dörzsöljék már az orrom alá, még akkor sem, ha tudnék változtatni rajta.
válasza:Én úgy gondolom a megfontolatlan őszinteség, avagy az "ami a szívemen a számon" tulajdonság nem feltétlenül egy pozitív tulajdonság. Bizonyos helyzetekben mindenképpen az, igen... Más helyzetekben viszont taplóság.
Attól, hogy őszinte vagyok, még nem kell taplónak lennem és mindenben a hibát látnom elsőre. Attól, hogy nekem nem kifejezetten szép egy kisgyerek, attól még lehet belőle majd egy nagyon értékes kisember. Én ilyen helyzetben egyszerűen nem mondom azt hogy szép, vagy nem szép. Elég egy "de édes vagy"... vagy egy "de aranyos vagy"... "de cuki vagy"... Ezzel nem hazudok, hiszen szerintem minden baba aranyos és nem is gázolok bele a szülők lelki világába.
Az őszinteség mellett a tapintatosság is egy ritka nagy erény szerintem.
válasza:van olyan amikor az őszinteség a legjobb gyógyszer pl.: amikor sógornővel való csatánál(vagy anyós) a másik fél csak nyel évekig és aztán robban a bomba, akkor inkább őszinték lettek volna egymáshoz az elején és kész.
De ebben az esetben felesleges őszintének lenni, hisz attól még a gyerek nem lesz szebb, a szülőben viszont mély fájdalmat okozol.
válasza: válasza:Én sosem hazudok, de tényleg.
Láttam már csúnya gyereket, ilyenkor azt mondom, csinos a ruhája, ha az, vagy hol vették a babakocsit, jó a színe, akármi... vagy csak hallgatok, ennyi.
Volt, hogy megláttam egy újszülöttet talpig habos rózsaszínben, épp gondoltam, megdicsérem (nem volt csúnya) hogy milyen szép kislány, erre kiderült hogy Gyurika, akit lánynak vártak... na, akkor hallgattam jó nagyot, jobb a békesség, aztán dicsérni is elfelejtettem :D
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!