Megmenthető még ez a házasság? Ti kúzdenétek érte?
Fèrjemmel 6 éve vagyunk együtt. Van egy 1,5 éves lányunk és egy 1 hónapos fiunk.
Eddig minden jól ment. Mikor a terhességem felénél jártam kb megromlott minden. Minden héten kb 2 szer összevesztünk. Durva dolgokat vágtunk egymás fejéhez. De mióta megszületett a fiunk azóta minden naposak a veszekedések.
Mikor a korházba kerültem anyum jött be vigyázni a lányunkra, de a férjem kidobta itthonról mert ki volt borulva a kv zacc.(épp takarított) ezek a minden napos viták azért vannak mert elvileg anyum tartozik neki 200.000 ft-al. (Csak ő állítja ezt) tény hogy az elején anyumnál laktunk de mondta a férjemnek hogy költözzön el én meg vele mentem, ez nem volt szép tőle de elfelejtettük. És ilyeneket mond hogy anyám meglopott, a gyerekek elől lopta el a pénzt( akkor még meg sem voltak)
Még az a baja hogy nővéremék még ott élnek és nekik is hamarosan születik a gyerkőc és hogy nekik könnyebb lesz anyagilag is meg mindenhogy. Azt tudni kell anyummal nem csipik egymást. Szóval féltékeny szerintem.
ma már reggeltől estig szinte marjuk egymást, nagyon durva dolgokat vágunk egymás fejéhez. Minden nap elmondja milyen dagadt vagyok undorítóan nézek ki, k***a vagyok stb..stb.. szóval nagyon durvákat mond rám. Többször is mondta nem szeret ( majd utána hogy nem komolyan mondja ezeket) undorodik tőlem. Nézzek magamra hogy nézek ki, egy dagadt disznó vagyok.
Én már ezt untam meg hogy így beszél velem. Nem tud egy kedves mondatot mondani, mert mindenben csak a bántás van. Én azért pörölök vele állandóan mert kocsit akar venni és haza ér játszik kb fél órát a gyerekkel és nézi a kocsikat egész estig szinte. A gyerek meg visít utána. Szólok neki erre az a válasza nem tudsz vele foglalkozni?
Látom rajta hogy ki van készülve idegileg. De már én is. Nem akarom hogy a gyerekek is kikészüljenek. Elköltözni sajnos nem tudok.
Van értelme küzdeni ezért a házasságért vagy már menthetetlen. Úgy érzem kezdek kiábrándulni belőle a viselkedése végett.
hogy tartozik anyukád elméletileg a párodnak? ezt én se értem. ha anyukád a férjedet dobta ki anno, és a jelek szerint már jó a viszonyotok akkor miért nem tudsz visszamenni a szülői házba ha ott akarnád hagyni a férjedet?
őszintén én nem küzdenék egy olyan emberért aki undorodik tőlem és le*váz, megaláz, de nyilván az éremnek 2 oldala van, ha te is bántod szavakkal, akkor nyilván már csakazért is megy a harc... talán le kéne ülnötök és megbeszélni az életeteket. mi is sokat veszekedtünk a férjemmel terhességem alatt, de megmondom őszintén, ott 90% én voltam a hunyó, biztos a hormonok, meg a megváltozni készülő életem, de kifordultam magamból. terhesség utolsó heteiben meg a régi kezdtem lenni, amikor megszületett a babánk akkor meg mindketten 2 méterrel a föld felett voltunk és nem győzte hangoztatni a férjem, hogy mennyire tisztel és büszke rám amiért ilyan csodával "ajándékoztam meg" :)
ennek így kéne lennie, nagyon sajnálom, hogy nálatok nem így alakult, de legalább a 2 pici gyerek miatt muszáj lenne leülnötök és megbeszélni a dolgokat, esetleg kompromisszumokat kötni. azután meg anyukáddal kéne tisztázni ezt a pénz dolgot, nem kéne még évekig cipelnie a férjednek ezt dolgot
Persze, még a kérdező társalogjon vele, meg nyugtassa a lelkét.. :D Hát nem tudom, én nem igazán tudnék egy olyannal jópofizni, aki így beszél velem.
Kérdező, szerintem ezért vár nincs értelme küzdeni. Én kidobnám.
A 7-es válaszoló dörgedelmeitől megáll az eszem. Még az "egyik kicsi, másik pici" gyerek mellett 24 órából 24 órán át helytállni kényszerülő, valószínűleg egy jót aludni sem tudó Kérdező értse meg a férj állítólagos "idegösszeomlását", ami a két kisgyerekre, mint zavaró tényezőre vezethető vissza?! Az apa feltehetően X (8? 9?) órát dolgozik naponta, majd hazamegy és...gépkocsikat bámul a neten, amíg a még gyermekágyas felesége ellátja a háztartást és a két apróságot. Egyszerűen döbbenetes. Őnagysága, mindemellett, még durván alázza is a feleségét - akinek 7-es válaszolótársunk képtelen dolgokat mond. "Ő a nő, törődjön vele, értse meg"..Honnan az a tévhit, hogy a nőnek neméből eredő kötelessége önként és dalolva elvonatkoztatni a fizikai és idegi túlterheltségétől, a férje közömbösségétől és verbális bántalmazásától (mert a szóbeli alázás keményen az!) - és még pátyolgatni is egy durva érzelemvilágú, rá tekintettel semmiben sem lévő embert?
Kedves Kérdező: ha van önbecsülésed, próbálj határozottan kiállni magadért és megértetni a férjeddel, hogy a felelősségek és a terhek közösek, valamint azt, hogy aki nem tiszteli a másikat (ez esetben ő) ne várjon se megértést, se tiszteletet tőle. Ha a beszélgetés sikertelen marad, gondolkodj azokon a lépéseken, amelyek kivezethetnek ebből a méltatlan kapcsolatból.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat. Tegnap este még összevesztünk és kérdezte hogy akkor vége? Én mondtam hogy igen ennek már nincs értelme. Azóta normális. Bár én nem tudok már úgy viszonyulni hozzá.
Ha ő nem csesztet akkor én sem. Már csak a gyerekek végett is megpróbáljuk újrakezdeni és változtatni. Ha sikerül annak örülünk ha nem akkor ennek így kellett lennie. Bár a sok sérelmet nem tudom elfelejteni soha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!