Megmenthető még ez a házasság? Ti kúzdenétek érte?

Nem. Nem maradt tisztelet. Engem senki nem k_rvázhatna le, akkor sem, ha utálja az anyámat. Főleg nem napi szinten. De te sem tiszteled őt, ebben egészen biztos vagyok, érezni a szövegből, csak azt nem részletezted, hogy te miket mondasz neki.

Két érett lelkű, felnőtt ember, aki változást akar hozni az életébe, meg tud menteni egy ilyen helyzetet. A kérdés az, hogy ha leültök megbeszélni, képesek vagytok -e felnőtt módjára, őszintén, veszekedés nélkül beszélni. Ha nem, akkor ebből semmi nem lesz, két sérült lelkű gyereken kívül. N31

Elmeletileg tartozik anyad neki 200.000-rel? Elmeletileg?

Te errol csak hallomasbol tudsz, vagy mi?

A húgom kislánya 3 hónapos, és náluk is hasonló dolgok voltak. Szintén második baba, a nagylány 2,5 éves. Már szülés előtt is sokat veszekedtek, sokszor hívott fel s. írva. Szinte szóról szóra ezeket mondta neki is (165cm és 73-75kg) szòval ő sokat hízott , de ezt akkor sem így kellett volna elmondania. Az ő férje sportol és ez miatt nem volt otthon soha.

Szóval a húgom egy nagyobb veszekedés után kidobta és hetekig nem engedte haza. Közben ő is valtozott, oda figyel mit eszik és nincs egésznap hálóingben. Én fontosnak tartottam hogy őszinte legyek vele, mert bár a férje is hibás de o is

A férjed mellett lett volna a helyed, és nem az édesanyád mellett. Szakadj ki az anyukád "bűvköréből". Add vissza neki a pénzt, fillérre, és kamatra, és húzz egy vonalat.

Kötelességed lett volna a férjed mellett kiállni, és nem élvezettel nézni ahogy "érted küzdenek" a maguk egyszerű módján. És neked kellett volna egy tollvonással befejezni a kialakult helyzetet. Neked családod van, gyermekeid, és a férjed a másik feled, a gyermekeid apja, és nem vagy kisgyerek aki az anyjára rá van szorulva. neked kéne még az édesanyádat is segíteni, nem hagyni, hogy rátok telepedjen, beleavatkozzon az életetekbe és elkezdje a szokásos generációs előadásokat nyomnia.

Én azt mondom próbáljátok meg megoldani.

Beszéljétek meg, nyugodtan, gyerekek nélkül a dolgokat, lehet most felgyűltek a problémák, vannak nehezebb időszakok.

Egyet borozzatok, szervezzetek csak kettesbe programokat,találjátok meg újra egymást.

Lehet le leszek pontozva, mert itt mindenki olyan gyorsan mondja azt h költözz, vállj el, de szerinem nem szabad ilyen gyorsan feladni.

Énsem tettem, voltak és vannak rossz napok, hetek és hónapok is, de ameddig úgy érzed, hogy van miért és kiért egy kicsit küzdeni, akkor próbáljátok meg.

Sok sikert kívánok

A férjed totálisan ki van készülve, pattanásig feszültek az idegei, ami nem csoda, mert alapból két ilyen pici gyerek mellett képtelenség pihenni, és neki nem csak melletted kell helytállni, hanem a munkába is, és már az is megterhelő, hogy a hármotokért ő az egyedüli felelős, az anyagiakat tekintve, mint egy kereső. Már ez is egy olyan teher, ,ami alatt a mai férfiak igen csak rogyadoznak, akkor erre rájön még a hétköznapok munkában lévő elvárása is. Ha még ezt tetézi egy ilyen anyós is, hát csoda hogy nem kap egy masszív idegösszeomlást.

Te vagy a nő, tessék tőrődni vele, beszélgetni, figyelni rá, ha hazaér.