Hogyan felejtettetek el a parotokat egy szakitas utan?

Én az első vagyok. Nálunk rossz dolog kevés volt. Én is hibás vagyok, nem védem magam. Ő viszont hirtelen és makacs és nagyon anyás. Ezzel az utolsóval értitek, hogy mi van... nem? Én még remélek, hogy visszajön.

Nem az első szerelmem, de viszont a legtartalmasabb és legszebb és legjobb volt. Van egy gyerekem, egyszer már elváltam. Így jobban megvisel. 2,5 évig voltunk együtt, én 31 éves nő vagyok.

Én is most próbálom valahogy elfelejteni..furcsa, mert nem konkrétan szakított velem, mert azt mondta, van esély arra, hogy visszajöjjön.A cuccaim nála vannak, a közös képeinket nem törölte sehonnan, még mindig kapcsolatban van..de egy hónapja se kép, se hang ettől függetlenül.

Rettenetesen nehéz, sokszor gondolok az öngyilkosságra is.

Próbálok a rossz dolgokra gondolni, de még ha voltak is erős húzásai, tudom, hogy nála jobb ember számomra nem létezik.3 és fél éve voltunk együtt és bármit megadnék azért, hogy újrakezdhessük.

Vidám, sikerélményt, szórakozást nyújtó tevékenységekkel, figyelmem (gondolataim) lehető legnagyobb részének lekötésével.

Amúgy a "nagyon szeretem"-ről annyit, hogy akit nagyon szeretek, azt el tudom engedni bármikor és nem szenvedek halálosan. A halálos típusú szenvedés, ha még reménykedsz is a kapcsolat helyrejövetelében, garancia a sikertelenségre: a bús vagy szerencsétlen emberek társaságát senki nem keresi.