Más családnál is így van? : Mindig a legkisebb gyerek a hibás és az idősebbeknek van igaza.

Nálunk is pont fordítva, a legkisebbnek van igaza, akkor is ha nincs...

Nálunk is így van, 4 évvel idősebb bátyám a király, ő a szent, a zseni. Én meg a szerencsétlen aki semmit nem ér el az életében. Ha én mondok valamit itthon akkor az nem jó, ha ugyan ezt a bátyám mondja akkor az nagyon jó, ilyen okos hogy kitalálta. Én vagyok a hülye, én nem értek semmihez, én ne szóljak bele semmibe, többször megkapom, hogy miért lakok még mindig itthon mikor a bátyám már el költözött 23 évesen. Bár azt nem dolgozzák fel, hogy én még tanulok és 20 éves vagyok. De már csak 1 évem van a suliból és itt hagyom őket, alig várom azt a pillanatot. Majd akkor vissza sírják, hogy ilyenek voltak velem mert akkor nem lesz aki takarítson, főzzön, mosson rájuk.

Nálunk pont fordítva van. Én vagyok a legidősebb, van két húgom, és a legkisebb a kedvenc. :(

Nálunk pont fordítva van, én vagyok a legidősebb, enyém a felelőség és engem csesznek le, de tudom hogy sokszor csak aggodalomból mondják. Lehet hogy nekünk van igazunk, de ha beleszólnánk, akkor egy nagy vita is kialakulhatna, így sokszor többre lehet menni a hallgatással és beleegyezéssel...

Nálunk én vagyok a kisebb, és én vagyok kiemelve. De pusztán azért, mert sokkal jobban rálátok a világra,meg van lelkem, pedig lexikális tudásom bőven gyengébb, mint nővéremé. Persze nem mindig volt ez így, több éven keresztül hallgattam, hogy én ilyen olyan hülye vagyok, meg vegyek példát nővéremről, mert ő mennire okos és művelt. Na de ez szépen átfordult, mert neki közben az érzelmi intelligenciája nulla lett, meg megbukott már emberségből is a szememben, szóval.. ez egy összetett dolog szerintem, nem az alapján dönt a szülő valamelyik gyereke mellett, hogy hány éves...

Nálunk is mindig a legkisebb a hibás mindenért. Nem látom benne a logikát, szerintem nem kor alapján kéne ítélkezni, úgyhogy arra jutottam, hogy azért csinálják, mert mindig a legkisebbet és a legvédtelenebbet a legkönnyebb hibáztatni mindenért. Innentől kezdve pedig nem tudok felnézni rájuk. Csak azt nem értem, hogy miért nem veszik észre, hogy ezzel engem kicsinálnak?

Úgy tűnik, hogy ez is családfüggő, mert nálunk is úgy van, mint a kérdezőnél. Én vagyok a legkisebb és a legtermészetesebb dolog volt a világon mindig is, hogy kiszolgálom a 9 évvel idősebb nővéremet, hogy ő bármikor bármire utasíthat és hát igen, hogy neki mindig igaza van. Most persze megy a csodálkozás, hogy 22 évesen megmondom, hogy ő is tud magának hozni egy pohár vizet, nem kellek ehhez én is.