Ha egy 10 éves gyerek elhagy egy mobiltelefont, valóban megérdemli, hogy az apja egész csap csesztesse emiatt?

Ne olvass be apádnak, de azért megkérdezheted tőle, mit is akar elérni a folyamatos szekálással.

Az öcséd már megbánta, hogy nem vigyázott jobban a telefonra, de ettől a telefon még nem kerül elő.

Mi lenne, ha a helyzet javításán gondolkodna a kedves papa, esetleg a kisfiúval együtt ötletelnének? Legközelebb nem visz telefont a gyerek. Visz, de a nyakába akasztva hordja. Visz, de a tanárra bízza, és csak vészhelyzetben kéri el. A zsebpénzéből részletenként legalább a kár egy részét megtéríti. Házimunkát vállal, amit elméletben egy rendes bejárónői óradíjjal elszámolnak neki a szülők, és így ledolgozza a kérdéses összeget. Bármilyen megoldás jó, ami méltányos, mindenki elfogadja, és ezzel vége kell legyen a piszkálódásnak. Sőt, el se lett volna szabad kezdődnie.

Kedves utolsó, az tényleg nem jó, ha napokig folyamatosan "szekálva" van a gyerek, de engedtessék már meg a szülőnek is, hogy ember legyen, nem pedig szent, vagy nevelésre programozott, hibátlanul teljesítő robot. Ha nem vigyáz a gyerek a cuccára, annak következménye van, pl. végighallgatja, hogy "minek teszi le a telefont valahova?", "ennyi, nincs több telefon." Ettől még senki nem lesz lelki nyomorék, mellesleg ez a legkevesebb, amit 10-15 ezer forint értékű akármi elhagyásáért kaphat. A kérdező is így látná sztem, ha ő dolgozott volna meg érte.

A megbánást pedig 10 évesen már verbális módon fejezzük ki.

Ha túl vannak ezen, lehet a megoldásokon ötletelni, azzal viszont nem értek egyet, hogy a házimunkáért úgymond fizetést számítsunk fel, rossz precedenst teremt. A házimunkát nem pénzért végzi a családtag (egyik sem), hanem azért, mert egy normálisan működő családban mindenki - korának, képességeinek megfelelően - kiveszi a részét a közös teendőkből.

Van 3-4 ezer forintos telefon is természetesen, lehet kapni a Media Markt-ba, stb.

A kérdezőnek: én úgy gondolom, hogyha apád mondott 3 rossz mondatot, mert nem tetszik neki, hogy az öcséd szétdobálja a cuccait a kirándulás alatt, azzal alapból nincs semmi baj, ha napokig szekálná a tesódat az valóban baj lenne. Te nem lennél dühös, amikor az általad megkeresett pénzből vett dolgokra nem vigyáz a gyereked?

Megérdemli, hogy kicsit megszidják, hogy legközelebb jobban vigyázzon a cuccaira.

Azt nem érdemli meg, hogy egész nap ezzel piszkálják.

De minek 10 évesnek telefon? :S

Emlékszem, gyerekként nem egyszer elhagytam a tornazsákomat. Pedig nem volt olcsó mulatság ('90-es évek eleje). Az a helyzet, hogy soha nem emlékeztem, hogy a hazafele tartó 1 km-es úton hol szoktak elveszni.

Írtad, hogy nem volt egy drága mobiltelefon, hogy inkább az SD kártyát siratja édesapád.

Pár meglátás: szülőfüggő, hogy melyik család ad telefont a 10 éves gyerekének. Nővéremék is adtak a 10 éves lányuknak, de azzal a kikötéssel, hogy iskolába nem viheti. Itt kirándulásról van szó nálatok, ott pedig vigyáz rájuk a tanárnő, ezért butaság volt hagyni, hogy elvigye magával. Legyünk reálisak, már a 10 éveseknél is megy a kinek van jobb telója, cipője, nézd hogy fut a telefonomon ez a játék... stb. villogás. Az ő korában egy célja legyen a telefonnak, hogy elérje a családot baj esetén. Arra meg tényleg jó egy 2500ft-os media marktos gombos telefon. Leszólni nem fogják miatta az osztálytársai, mert suliban ne vegye elő.

A kérdésedre áttérve. Lehet szidni már, de ez halottnak a csók .A telefon elveszett, ilyen bárkivel előfordulhat. Szerencse, hogy nem volt nagyobb értékű .(most egy minapi gyk-s kérdés jut eszembe, hogy a szülő kérdezgette, baj-e, ha nem a 180 ezres telefont veszi meg a ballagó 14 éves gyerekének).

Ez egy olcsón megúszott tanulópénz volt. Legközelebb kapjon egy olcsó gombosat, jellemzően ezek sokáig húzzák egy feltöltéssel. Büntetni értelme nincs. Meg kell neki mondani, hogy majd 14 éves korára kap tapicskálósat, vagy gyűjtse a zsebpénzét és a család majd kipótolja (pl. karácsonyra). Viszont ha csak szidalmat kap, teljesen frusztrált lesz, vigyázni azonban nem fog tudni jobban rá, mert balesetek mindenkivel adódhatnak.

Nincs abban semmi ha egy gyerek elhagy valamit.

Én 13 évesen hagytam el a telefonom.

Azaz pontosabban nem elhagytam, hanem ellopták.

(Ez van ha cigányokkal teli iskolába jársz, ellopnak mindent a büdös korcsok.)

Úgy történt hogy a telefonomat beletettem a táskámba, mert ott tartottam mindig. Testnevelés órán nem lehetett magunknál ilyet hordani és amikor vége lett az órának nem találtam meg.

Aztán amikor hazaértem, bevallottam.

Anyám vett a helyébe új telefont, hogy ha gond van el tudjam érni. A hülye élettársa, akit azóta hál Istennek elüldöztem a háztól (praktikák... praktikák...) szóval anyám élettársa rákezdte:

"A gyereked elhagyja a telefonját, te meg veszel neki egy másikat."

Az én látásmódom az, hogyha elhagy egy gyerek valamit, akkor le kell ülni vele beszélgetni, meg kell értetni vele, hogy az embernek vigyáznia kell más cuccára és a sajátjára is. Ha meg ellopják, arról nem ő tehet. Másnak is ellopják a kocsiját, munkáját, nőjét. Ez van, ilyen az élet.

Az én esetemben nem én voltam a hibás, de mint mondtam ügyes praktikákkal kivágtam innen azt a paraszt, kisp*öcsű lúzert. ;D

A kérdező esetében azt kellett volna tenni, hogy:

- Mivel nem vigyáztál kellőképpen a telefonra így sajnos le kell dolgoznod az árát.

Adni kell neki valamiféle kisebbfajta munkát, hogy megtanulja mi azaz érték. :) A csesztetéssel, bepofázással nem megy semmire. A gyereket tanítani kell.