A babások miért gondolják, hogy a 100. 000. kép a piciről ajándék?

Én adtam, csak egyet, de olyannak, akiről gondoltam, hogy örülne neki. (keresztanyám)

Szoktuk még bögrére rakni ovis képet, és nagyinak ilyesmit adni. De nem mindig, és nem csak azt.

De azt hiszem a kérdező nem az egy-egy képre gondol.

Szerintem azért adják mert

1, ez az életük

2, pénzük elment a gyerekre

3, olvastam, hogy a gyerek mosolya úgy hat a szülőjére, mint a kokain

Igen, én is arra gondolok, hogy egy fizetésből élnek, és próbálják olcsón megúszni az ajándékozást.

Egyébként a hagyományos ajándékok általában ugyanolyan haszontalanok, csak a pénze megy el az ajándékozónak rá.

Soha nem találkoztam még ilyennel, úgyhogy nem tudom, mi járhat a fejükben. Én még csak úgy kaptam alkalomra babás fotót, amikor a baba volt az ünnepelt, pl. egy régebbi ismerősömék úgy csinálták meg a keresztelőre a meghívókat, hogy mindegyikre ragasztottak az elejére egy képet a piciről (többfélét, így mindenké kicsit más volt).

De az, hogy másnak ajándékba. Esetleg nagyszülőknek, akik közvetlen felmenők, dédinek (ha él), szintén emiatt, albumot, vagy más ajándékkal, mondjuk egy fényképes családfa, ezek még talán nem is olyan rosszak, persze nem minden alkalomra. De minden eseményre mindenkinek ezt adni, ez fura, hogy semmi más nem jut eszükbe.

Ilyenről soha nem hallottam még.

Mi egyedül a szüleimnek szoktunk unokaképes ajándékot adni néha, de ők úgy függnek az unokán, mint már a nakrón, így nekik ez tényleg ajándék.

De barátnak eszembe nem jutna.

Ezt én sem értem. Se azt, amikor a család eldönti, hogy a nagyi az másra sem gondolhat, csak a pici unokára, és minden ünnepre józsikás naptárat, képet, bögrét, anyámkínját kap, mintha megszűnt volna az élete, és semmi más nem érdekelné... persze ez a babásoknál még sokkal durvább, mert ugye akkor még a párnak tényleg a kicsi a szeme fénye, és bele sem gondolnak, hogy másnak nem feltétlenül akkora dolog. Ráadásul ünnepre, amikor a másik ízlésének megfelelő ajándékot kellene adni...

(ugyanígy azt sem bírom, amikor a ragacs típusú szerelmesek csakis a közös képes törölközőben, kulcstartóban, medálban, puzzle-ben, óriásképben képesek gondolkodni ajándék terén, és persze a leggagyibbal csináltatják meg, mert az az olcsó... aztán az egész lakás egy jellegtelen, ízléstelen katyvasz...)

Nagyon jó kérdés, én sem értem!

Nálunk is van ilyen a családban, a sógornőm. Nagyon szeretem őt, jól el tudunk beszélgetni, közös programot is sokat szervezünk, a gyerekét meg még jobban szeretem, de néha már a falat tépném, amikor a férjemnek, nekem is, karácsonyra, mindenre az ajándék: kép a gyerekről...

könyörgöm, van 600.000 képem a kissrácról a telefonomban, ha nyomtattatni akarok belőle majd megteszem.

Ami meg a legjobban bosszant, hogy mi tényleg mindig elgondolkodunk, hogy nekik mi esne jól ajándékként, és elég sokat is költünk rá, ők meg úgy szarnak bele. Na ez ilyen. Lehetne mondani, hogy szarjunk bele mi is, de attól nem érezném magam jobban. Én szeretek adni... csak néha azért már tényleg elgondolkodtató, hogy a gyerekesek miért gondolják úgy, hogy egy nyamvadt fotó a kisgyerekükről akkora ajándék.