Mit élnek át a férfiak, amikor megütnek egy nőt?

A hatalom érzését és az agresszió mámorát. Ha ebbe valaki belekóstol, ugyanúgy szokássá válik és függőséggé alakul, mint bármi más, és a személyiség integráns része lesz. Főleg azoknál, akik gyerekkorukban is ezt a mintát látták a családban.

Azért köznapi, mert íratlan társadalmi közmegegyezés van Magyarországon, amely ezt szentesíti.

"Mit élnek át a férfiak, amikor megütnek egy nőt?"

Honnan tudjam, egy nőt se ütöttem meg soha. De kösz az általánosításért.

"Azért köznapi, mert íratlan társadalmi közmegegyezés van Magyarországon, amely ezt szentesíti." -első légy kedves és ezt pár mondatban fejtsd ki. Köszi.

"Normális" (ha lehet így nevezni) keretek között szerintem ugyan azt érzi, mint amikor egy nő megüt egy férfit.

A másik eset, amikor a hatalomvágy fűti a férfit, de ez már beteges.

Nem kell a hímsovinizmus jelét kelteni, mert jönni fognak a komment háborúk a két nem között.

"szerintem ugyan azt érzi, mint amikor egy nő megüt egy férfit"

Ha megütök valakit, és az átrepül a szobán, az lehet "hatalom". De ha megütöm, és csak röhög, mert nem tudok sérülést okozni, az nem jár "hatalommal".

(Nem ütöttem meg senkit irl.)

'"mert íratlan társadalmi közmegegyezés van Magyarországon, amely ezt szentesíti.

"

Na ne mondd, max. bizonyos körökben.

Én sosem ütöttem meg egy nőt sem, nem is fogok, de vannak nők rendesen, akik eléggé provokálják még a legbirkább türelmű férfiak idegrendszerét is.

Ha meg sikeresen eljut odáig a dolog, akkor büszkén tapsolnak, hogy ugye, na te is csak egy állat vagy...

Én hagyni szoktam az ilyeneket inkább, de most van egy helyzet, jelen esetben "kedves" nővéremmel, aki eléggé függővé tette, hogy kénytelen legyek rá figyelni egy ingatlan eladással kapcsolatban...

Ugyanis nem egyezik bele, ki is fizetném, de nem is a pénz kell neki, egyszerűen azért mert csak. Nincs rá magyarázat.

Élvezi a helyzetet, hogy kis hatalma lehet, meg hogy foglalkozik vele valaki.

Beteg, nem normális. Belehülyült a társtalanságba, és gyűlöli az egész világot.

Ahelyett, hogy magában keresné a hibát.

Miért van ennyi nő, aki otthagyva normális férjét, egy olyant választ, aki veri őt is és a gyerekét is? Legalább a gyereket ne vinné magával. Az én városomban több ilyen kisgyerek sajnos már nincs köztünk.

Anyukák meg azoknak, akik a sérüléseikről érdeklődnek, ilyeneket mondanak. Nekimentem a szekrényajtónak, ajtófélfának. Véletlenül elestem.

Tehát védelmezi szeretett bántalmazóját!

Mitől olyan izgalmas egy ilyen "férfi?"

Még egyszer mondom, csak szegény kisgyerekeket sajnálom.

8-as.

Ide most tudnék írni vmit a szakirodalomból, de nem teszem.

Ezt olyan,aki soha nem élte át milyen egy elnyomó totalitárius rendszerben élni, testileg, de főleg lelkileg más által leépítve benne lenni egy párkapcsolatban, az az életben nem fogja megérteni.

Lehet okoskodni,de ez nem mazochizmus még véletlenül sem,hiába akarod ezt sugallni, vagy bárki más itt.

Vki itt jól mondta,de lepontozták.

Kisebbségi érzés nagyban hozzájárul,meg még sok más is.

Bántalmazó kapcsolatban 2 világnézet,világlátás ütközik,amikor az egyik fél kiakarja egyenlíteni az alá-fölé rendeltséget,általában akkor jön a verés.

Nem szól ez másról, csak a hatalomról,a másik feletti uralkodásról.

A gyerekeket én is sajnálom nagyon,ennek mindig ők isszák meg a levét.

Egyébként amelyik anya hagyja bántalmazni a gyermekét, na onnantól már nem nagyon van visszaút,a nő ott már megvan lelkileg törve...

Le lehet pontozni kérem.