Miért számít furcsának, ha valaki a keresztnevén hívatja magát a gyerekével?

Anyukámat saját magamtól kezdtem anyának hívni (jó persze, gondolom hallottam tőle, illetve másoktól és innen jött a megszólítás, de sosem erőltették rám, kit hogyan szólítsak). Nem is tudnám másképp szólítani, ő mindig is az én anyukám marad. Sose tudnám a keresztnevén hívni, az olyan idegen lenne.

Eddig egyetlen egy olyan emberrel találkoztam, aki a keresztnevén hívja az anyját, de csak ritkán, és csak akkor ha fel akarja magára hívni a figyelmet, vagy épp beszól neki... Nem a legjobb a kapcsolatuk.

Viszont az nem érdekel, hogy ki kit hogy hív, ez mindenkinek a magánügye.

13:44-es "Mert akkor kit hív anyának, apának?" Nyilván senkit, VISZONT azért TUDJA, hogy ki az anyja meg az apja.

A tágabb rokonságban van egy család, ahol minden gyerek a keresztnevén szólítja a szüleit és ennek "ellenére" kimondottan jó a családi légkör.

Aki szerint meg probléma, ha a gyerek nem "magasabbrendü" valakinek tartja a szüleit, hanem "embernek", az gondolom, azzal sem ért egyet, ha a gyerek tegezi a szülöket - mert legalább is ezelött 40-50 évvel az még a teljesn tiszteletlenség jele volt. (Mára meg teljesen megszokott, elfogadott)

Egy gyerek nem attól lesz tiszteletlen a szülvel szember, ha tegezi, keresztnéven szólítja, a szülöt barátnak tekinti, hanem a legtöbb esetben éppen akkor, ha a szülö mereven ragaszodik régi formákhoz és eröszakosan fenn akarja tartani az "én mondom meg, mit csinálhatsz" szerepet.

Én 10 éves koromig a keresztnevén hívtam anyámat. Nagyon jó a kapcsolatunk,akkor is az volt,nála jobb anyát nem is kívánhatnék.

Egyszerűen mindenki "Margitozta" a környezetemben,és rám ragadt . Aztán valahogy mikor nagyobb lettem átszoktam az anyura .

Tehát _semmi_ köze nem volt a tiszteletlenséghez,vagy hogy havernak nézném anyámat.

Ahány ház,annyi szokás , annak nem tudom mi értelme ha kifejezetten a szülő kéri,hogy a keresztnevén hívja a gyereke,de ha nekik így jó,akkor kik vagyunk mi,hogy beleszóljunk ? Semmiféle messzemenő következtetést nem lehet ebből levonni,persze ilyenkor az egész gyk pszichológus szakértőnek képzeli magát :D

Ez az a téma, ahol sosem értettem a két véglet elszánt védelmezőit. Alapvetően semmi köze a tiszteletnek ahhoz, hogy az ember anyának vagy Margitnak nevezi s tegezi vagy magázza az anyját... Ez csak egy forma, kinek hogy tetszik.

Nekem személy szerint melengetőbb az "anya", nem lennék boldog, ha a gyermekem SOHA nem nevezne úgy, de nem írnék elő neki megszólítást, nevezzen, ahogy akar, bizonyos tág keretek között. Nyilván sokszor a beceneveimen szólítana, mert a párom azt teszi s bizonyára átvenné ezt tőle. Lenne belőle párszor családi nevetés, azt hiszem, a páromnak vannak érdekes ötletei :D

Ha én nevezhetem a nevén a gyermekemet pl. "kislányom" helyett, akkor ő miért ne nevezhetne engem a nevemen, ezt sem értem.

Szokás kérdése. Furcsa, mert eltér az átlagtól. Az átlag anyának és apának szólítja a szüleit.

Majd ha megfordul a dolog és az átlag a keresztnevet használja majd, akkor majd az anya és apa megszólítás lesz a furcsa..

Nekem egyébként nem furcsa, az unokatesóimnál van ez, illetve mi keresztnevükön hívjuk az apai nagyszüleinket. És most nem arról beszélek, hogy Józsi papa, hanem csak simán Józsi.

Ők nem szerették volna anno, hogy nagyi meg papa legyen belőlük, ezért már gyerekkortól így szoktuk meg. NEm is emlékszem, hogy valaha máshogy hívtam volna őket.

#23: "mert legalább is ezelött 40-50 évvel az még a teljesn tiszteletlenség jele volt."

Bőven nem 40-50 éve, hanem sokkal régebben, még a szocializmus előtt.

Nekem azért furcsa mert ad egyfajta távolságot, mintha nem venne tudomást arról a kapcsolatról ami köztük van.

És általában aki nem szólítja már anyának vagy apának a szüleit annak valami negatív érzelmi oka van.