Miért számít furcsának, ha valaki a keresztnevén hívatja magát a gyerekével?

Nálunk nem szokás. Kiskoromban azt mondták, hogy az a tiszteletlenség jele a gyerek részéről.

Nem fogom most megvitatni, hogy tényleg így van -e.

Szerintem ez rögzült évszázadok során az emberbe, ezért tűnhet furcsának, hogyha más családokban nem anyának, apának hívja a gyerek a szüleit.

Az ennyire többszáz éves szokás miért nem tartja magát házastársak közt?

Pl.:

-Nézd már asszony.

-Gyere uram...

Ehelyett a galádok a keresztnevükön szólítják egymást vagy 50-80 éve...

Mert ha ezt más meghallja, abból rögtön arra következtet, hogy a gyerek nem tekinti apjának/anyjának az illetőt, ha pedig az nem tiltakozik ellene, akkor nyilván nem is teszi/tette meg azt, amit egy szülőtől elvárható.

Vidéken az is sértésnek számít, ha keresztszülői megszólítás nem adja meg a keresztgyerek.

"szerintem ha látod, hogy az anyukád is anyának hívja a mamádat, te is anyának hívod az anyukádat, akkor miért ne ezt tanítanád a gyerekednek is?"

Mert te gondolom, MINDENT úgy csinálsz, ahogy az anyád, nagyanyád csinálta? Gondolom, akivele gyüttélsz, az a férjed, a nászéjszakán vele vesztetted el a szüzességedet, uramnak szólítod öt és ö parancsol a családban, te meg szó nélkül engedelmeskedsz! Mert a nagyszülök korában így volt szokás, és elég sok szülönék is.

Amennyiben nem, akkor az érved nem érv, hanem csak kötözködés.

Szerintem az teljesen léynegtelen, hogy a gyerek HOGyAN nevezi a szüleit, a lényeg a HANGSÚLY és a HANGSZÍN. Lehet anyának, söt ÉDESANYÁMNAK is szólítani valahit és közben hülyének nézni, meg lehet aka´r Katinak is szólítani és közben a lehetö legjobb kapcsolatat fenntartani.

Azt azonban sehogy sem értem, hoyg valakit a keresztnevén szólítani miért RIDEG és TÁVOLSAGTARTÓ dolog - mert szerintem éppen hogy nem az.