Függetlenül attól, hogy férfi vagy nő vagy. Hogyan esne ha a párod azt vágná a fejedhez, hogy nem tehetek arról, hogy csak ennyit értél el 32 évesen? Mind ezt cinikusan.

Aaját magát is bírálna,mmert együtt kezdtük az életünket, a végzettségünk pedig ugyanaz.. Tehát amit én elértem, azt érte el nagyjból ő is...

Egyébként azért eszembe jutna, hogy most éppen mire gondol..?

Feltetelezem volt ennek előzménye, ez csak egy kiragadott mondat..

/ mindjárt végig is olvasom a válaszokat/

Kérdésem:

Mire (minek kapcsán) mondta ezt?

Esetleg Te mondtál olyat, hogy miatta értél el csak ennyit?

Vagy minek kapcsán mondta ezt?

És milyen dologra mondta: munkahely, iskolai végzettség, sportteljesítmény, stb...?

Kábé olyasmiről lehet itt szó, hogy még nincs semmid. Se autód, se házad, se gyerek, se normális állás,....vagy valami ilyesmi. Egyszóval szerinte nem igen raktál le semmit az asztalra.

Hát én pukkadoznék, az biztos. És biztos, hogy visszavágnék, ha nem ugyan azzal, hogy :mert te?!, de valamivel, amit őt is ki lehet kezdeni.

Persze valami kihozta belőle, hogy ezt mondja, valószínű nem csak úgy odavágta jó reggelt helyett, de valami veszekedés, vita lépett fel nálatok, vagy épp visszavágásként mondta, mert belegázoltál.

És biztos cinikusan azt is megjegyezném, hogy hát igazad van, egy ilyen alakkal vagyok, mint te...nem sok, de hát ha nincs ló....

Én azt mondanám, hogy szivem minden sikeres férfi mögött egy sikeres nő áll, és ez fordítva is igaz.

Amikor megismerkedtünk láttad, hogy mi a helyzet. Ahova eljutottunk az a nagy közös eredményünk.

Nagy divat elégedetlennek lenni, de azt látom, hogy sokszor nincs is okuk rá az embereknek. A televízió a média sulykolja, hogy amid van az ócska régi, és vegyél újat trendit, de ennek nincs köze a boldogsághoz.

Nekem a volt barátom mondta amikor még 19 éves voltam,hogy "egy senki vagy". ezt kétszer is elmondta. pedig jártam iskolába épp akkor érettségiztem,nem voltam egy buta lány,kedves vagyok az emberekkel,inkább visszahúzódóbb típus. veszekedés alkalmával mondta,de én soha nem bántottam meg,ha vita is volt nem tettem rá semmilyen megjegyzést,nem bántottam.

20 évesen amikor miatta nem mentem el az egyetemre azt mondta cinikusan,hogy nem ő tehet róla,hogy nem járok iskolába és még ennyit sem értem el. Na ott tanultam meg,hogy az emberi kapcsolatok mennyit is érnek valójában. megteheti,hogy semmibe veszi azt amit érte tettél,és akkor jöttem rá,hogy mindenkinek saját magával kell törődnie nem pedig másra áldozni a drága idődet,mert könnyen mellényúlhatsz mint én..na mindegy azóta egyetemre járok és mellette dolgozok is :) vannak egyéb terveim és nincs barátom nem is lesz többet.

17-es hozzászólónak!

"hogy az emberi kapcsolatok mennyit is érnek valójában"

Megértem, hogy az az eset nagy csalódás volt számodra. De azért nem kell egy esetből általánosító következtetéseket levonni.

Hidd el, később nagyon bánni fogod, ha most a magányosság mellett döntesz.

Nem azt mondom, hogy felelőtlenül/elhamarkodottan ugorj bele könnyelmű kapcsolatba. Ellenkezőleg.

De hosszú távon válasz párt, vállalj gyerekeket; különben hosszú távon inkább hátrányát fogod érezni a magányosságnak, mint az előnyét.