Rémesen érzem magam, sos! Depressziós vagyok vagy csak hangulatingadozás?

lehet elég hosszu lesz,kérlek azért olvassátok el és ne csak bántsatok,nagyrészt tudom az én hibám hogy most itt tartok,de nem mindíg látom a kiutat.

Sokat gondolok a halálra gyerek korom óta.

Folyton csak azt láttam,hogy a szüleim minden éjjel piásan verekednek,sokszor már majdnem megölték egymást.Rengeteget sírtam és sírok még most is.

11 voltam amikor anyám elköltözött egy másik férfival,persze vitt minket is a testvéreimmel együtt.Egy nővérem és egy bátyám van.

A költözés után anyukám alkoholista lett :'(

rengeteget sírtam és könyörögtem neki,próbáltam segíteni abban amiben csak tudtam.

13 voltam amikor pár hónapra vissza költöztem az apukámhoz.Ő e közben már összeköltözött egy nővel.

Nagyrészt jó volt,de a bátyámék elhitették velem,hogy anyu majdnem meghalt miattam,mert otthagytam.Még az év karácsonya után vissza költöztem anyuhoz,mert amikor náluk voltam és amit láttam,úgy éreztem szüksége van a segítségemre.2 évig próbálkoztam,megtanultam főzni,folyton iskola után takaritottam,mosogattam,anyuval próbáltam beszélgetni stb.1 hét alatt az élettársával megittak több mint 20 l bort :( rengetegszer kiöntöttem,de szinte semmi változás.ez idő alatt a nővérem teljesen elfordult tőle,a bátyám engem kiskorom óta ott bántott ahol csak lehetett és sokszor anyut is,ahelyett,hogy segíteni próbált volna neki.egyedül csak én próbáltam.

15 voltam mikor apu január 25-én meghalt és rá 36 napra az anyukám is.megkaptam gyámomnak a nevelőapámat,ő is ivott.miatta és a bátyám miatt úgy döntöttem ott hagyom az iskolát,mert nem bírtam tovább.hajnalban suli,ahogy hazaérek mosás,főzés,takarítás stb,egyszerüen nem ment.

az akkori páromtól terhes lettem,17 éves voltam mikor megszültem a fiam,ő volt az egyetlen jó hosszu idő után az életemben,ő tartotta bennem a lelket.később terhes lettem a második fiammal,rengeteget sírtam,hogy én még nem akarom,a párom folyamatosan azt bizonygatta,hogy minden rendben lesz,tartsuk meg.nem így lett.3 hós volt a kisebbik fiam mikor elkezdett bántani engem,mikor a nagyobbik mellettem állt és úgy ütött meg én úgy döntöttem inkább folytatom egyedül.volt benne jó is,meg rossz is.a fiukat teljesen elhanyagolta és úgy döntöttem kell nekik egy apa...találtam is,imádom őt,de újra terhes vagyok.most még rosszabb,folyton csak arra tudok gondolni,hogy mi lesz 3 gyerekkel,hogy viszem oviba a nagyokat,hogy lesz a napunk,a nagyok csak délelött járhatnak oviba,mire hazaérek a kicsivel majd az oviból addigra mehetek vissza a két nagyobbért.dolgozni akartam és tanulni,ehelyett megint szülök.félek mindentől.a bátyám kisemmizett,a nővérem nem beszél velem hiába keresem.nem tudom mit tegyek,rengetegszer gondolok arra mennyivel jobb lenne ha meghalnék,nincs kedvem élni,nincsenek céljaim,úgy érzem a 3. baba után már nem lesz lehetőségem tanulni és dolgozni.hisz melyik munkahely akar egy 3 gyerekes anyát???félek,folyton rossz kedvem van,sírok,egyre kevesebb a türelmem.bocsi,hogy ilyen nagyon hosszu lett,köszönöm ha elolvastátok.kérlek adjatok tanácsot,hogy hozhatnám helyre az életemet?nincs senki másom csak a párom és a gyermekeim.