Rémesen érzem magam, sos! Depressziós vagyok vagy csak hangulatingadozás?
lehet elég hosszu lesz,kérlek azért olvassátok el és ne csak bántsatok,nagyrészt tudom az én hibám hogy most itt tartok,de nem mindíg látom a kiutat.
Sokat gondolok a halálra gyerek korom óta.
Folyton csak azt láttam,hogy a szüleim minden éjjel piásan verekednek,sokszor már majdnem megölték egymást.Rengeteget sírtam és sírok még most is.
11 voltam amikor anyám elköltözött egy másik férfival,persze vitt minket is a testvéreimmel együtt.Egy nővérem és egy bátyám van.
A költözés után anyukám alkoholista lett :'(
rengeteget sírtam és könyörögtem neki,próbáltam segíteni abban amiben csak tudtam.
13 voltam amikor pár hónapra vissza költöztem az apukámhoz.Ő e közben már összeköltözött egy nővel.
Nagyrészt jó volt,de a bátyámék elhitették velem,hogy anyu majdnem meghalt miattam,mert otthagytam.Még az év karácsonya után vissza költöztem anyuhoz,mert amikor náluk voltam és amit láttam,úgy éreztem szüksége van a segítségemre.2 évig próbálkoztam,megtanultam főzni,folyton iskola után takaritottam,mosogattam,anyuval próbáltam beszélgetni stb.1 hét alatt az élettársával megittak több mint 20 l bort :( rengetegszer kiöntöttem,de szinte semmi változás.ez idő alatt a nővérem teljesen elfordult tőle,a bátyám engem kiskorom óta ott bántott ahol csak lehetett és sokszor anyut is,ahelyett,hogy segíteni próbált volna neki.egyedül csak én próbáltam.
15 voltam mikor apu január 25-én meghalt és rá 36 napra az anyukám is.megkaptam gyámomnak a nevelőapámat,ő is ivott.miatta és a bátyám miatt úgy döntöttem ott hagyom az iskolát,mert nem bírtam tovább.hajnalban suli,ahogy hazaérek mosás,főzés,takarítás stb,egyszerüen nem ment.
az akkori páromtól terhes lettem,17 éves voltam mikor megszültem a fiam,ő volt az egyetlen jó hosszu idő után az életemben,ő tartotta bennem a lelket.később terhes lettem a második fiammal,rengeteget sírtam,hogy én még nem akarom,a párom folyamatosan azt bizonygatta,hogy minden rendben lesz,tartsuk meg.nem így lett.3 hós volt a kisebbik fiam mikor elkezdett bántani engem,mikor a nagyobbik mellettem állt és úgy ütött meg én úgy döntöttem inkább folytatom egyedül.volt benne jó is,meg rossz is.a fiukat teljesen elhanyagolta és úgy döntöttem kell nekik egy apa...találtam is,imádom őt,de újra terhes vagyok.most még rosszabb,folyton csak arra tudok gondolni,hogy mi lesz 3 gyerekkel,hogy viszem oviba a nagyokat,hogy lesz a napunk,a nagyok csak délelött járhatnak oviba,mire hazaérek a kicsivel majd az oviból addigra mehetek vissza a két nagyobbért.dolgozni akartam és tanulni,ehelyett megint szülök.félek mindentől.a bátyám kisemmizett,a nővérem nem beszél velem hiába keresem.nem tudom mit tegyek,rengetegszer gondolok arra mennyivel jobb lenne ha meghalnék,nincs kedvem élni,nincsenek céljaim,úgy érzem a 3. baba után már nem lesz lehetőségem tanulni és dolgozni.hisz melyik munkahely akar egy 3 gyerekes anyát???félek,folyton rossz kedvem van,sírok,egyre kevesebb a türelmem.bocsi,hogy ilyen nagyon hosszu lett,köszönöm ha elolvastátok.kérlek adjatok tanácsot,hogy hozhatnám helyre az életemet?nincs senki másom csak a párom és a gyermekeim.
ja és mielött valaki megkérdezné megelőzöm:
nem szedhetek gyógyszert és spirált sem tehetett fel az orvos,e mellett folyamatos vérzés zavarom volt a 3. terhességem elött,csak az óvszer volt,úgy látszik kevésnek bizonyult.
válasza: válasza:Szia!
Nem kívánom bőven kifejteni, mert hosszú lenne, de egy rövid leírás:
alkoholista apa, válás, alkoholista mostoha, idegbeteg anya , ezt kaptam én.
Ismerem az érzést, 21 vagyok, mindezt gyermekként éltem át. Verkedések, tárgyalások, senkinek nem kívánom és sajna a múltamban van, nem tudom elfelejteni.
Sokat sírtam és szenvedtem, hogy egy nagy nulla vagyok stb. Rájöttem, így az is maradok. Leérettségiztem becsülettel, most beíratkoztam a jogi egyetemre, és remekül vagyok, újra van sikerélményem, tudom, hogy 5 év múlva azt mondhatom dr lettem, többre vittem a szüleimnél, annak ellenére amit velem tettek.
Ilyen esetekben 2 fajta magatartás alakul ki.
1. az az ember, aki elhiszi, hogy nem lehet jobb és leragad
2. az a fajta , aki ki akar szakadni és ki is tud
Hidd el, nem késő! Ha most nem is tudsz suliba menni, de ha gyerekek mind iskolások, több időd lesz. Ha még nincs, érettségizz le estin. Aztán , ha egyetem nem is, de rengeteg okj-és képzés van. Én például egy ilyet is csináltam. 6 hónap , és műkörmös lettem. Mit szólsz? csak én nem erre vágytam. De ha téged érdekel, légy kozmetikus vagy ilyesmi, ahhoz soha nem késő, és gyerek mellett is elvégezheted.
Krisz
válasza:Szerintem, amit én írok, jó ötlet. kereshetsz vele nem kevés pénzt, nincs főnököd, így senki nem köt bele a 3 gyermekedbe.
Az öngyilkosság viszont butaság, gyávaság, és kicseszés a gyermekeiddel. Azt akarod, hogy fiatalon elveszítsék az édesanyjukat és ugyanabba a helyzetbe jussanak, mint amiben te vagy most?
Szükségük van rád. Élvezd, hogy 3 csodás gyermek anyukája lehetsz egy szerető párral. Más 1 babának is örülne.
Krisz
válasza:Akkor nincs baj. A tanulás megoldható, soha nem késő.
Nekem van majdnem 60 éves csoporttársam, senki sem nézi ki.
válasza:Ha most tényleg boldog vagy a pároddal, vesd ebbe a hited. Kötelességetek megpróbálni mindent megtenni a gyerekekért. Szedd össze magad, ne most akard feladni, ilyen nem tehetsz. Megérdemlik ezek a kis emberek, hogy ha már világra hoztad őket, velük maradj, és teljes bedobással gondoskodj róluk. Neked kell célt adnod az életüknek, a sorsuk azon múlik, hogy te, hogy viselkedsz velük. Munkát 3 év múlva, akár már vállalhatsz is. Nyílván, ez a gyerekek neveltetése szempontjából nem a legjobb, de a szükség nagy úr. Addig, meg ha van rá pénzed, létezik távoktatásos forma, ahol az oktatás interneten keresztül zajlik.
Gondolom a párod keres valamennyit, ott a gyes, némi támogatás. Épphogy, talán meg lehet élni, ha már így alakult.
Mellesleg itt, 3 gyereknél, már meg kéne állni. Sok pár szintén szeretne gyermeket, de képesek kivárni, amíg megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek. 3 gyereket,sajnos csak a felső osztálybeliek engedhetnek meg maguknak. Kitartás! Miattuk!
válasza:Igaz nekem 1 fiam van,de én is azt mondom neked,hogy tanulni sohasem késő..Nekem csak szakmám van,így 34 évesen érettségiztem le levelező tagozaton.Egyetemre nem akarok menni(mert értelmét nem látom,legalábbis nálam),de most 37 évesen azt tervezem,hogy tanulnék egy új szakmát..Talán ha jó évem lesz jövőre akkor 38 évesen a jogosítványt is meg szeretném szerezni..nem beszélve arról,hogy nemrég 10 év után igent mondtam a páromnak,és jövőre férjhez megyek másodjára...
Hidd el nekem tervezgetni,tanulni soha nem késő...A gyerekek idővel nagyobbak lesznek,és neked is több időd lesz csak magadra.Addig élvezd ki,hogy kicsik,és még érted rajonganak:)(hamar felnőnek..tudom:) )
sok sikert az élethez..
Senkid sincs csak a párod és a gyerekeid?és depis vagy?
Mindened megvan!Azt irtad imádod a párod!A gyerekeid gondolom szintén!Én is Magamra maradtam fiatalon megnősültem van 3 gyerekem semmim nem volt a kezdetekkor!Tippem:Mindig akkora álmokat ,terveket szőjetek ami megvalósitható!Akkor lesz sikerélményed élményetek.A voldog percekhez nem kell feltétlenül a pénz.Jön a jóidő irány a természet!Lehet,hogy a környezetedben (mint ahogy én is tapasztaltam)hülyének néznek,de hidd el aki elöször annak néz Ő lesz az első követőd!kérdezhetsz privátban is válaszolok a férj szemszögéből is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!