Hogy viseljem el? Hogy tegyem a páromnak is elviselhetővé a követkző napokat?

Mintha magunkat látnám. Az én férjem is ilyen. Ha valami bántja nem tud róla beszélni, magában rendezi le mindig. Nagyon nehéz. De azért meg lehet rá találni a megfelelő hullámhosszt. Végül is elég nagy probléma lehet, de ha nem tudjuk konkrétan sajnos csak általánosságban tudunk valamit is tanácsolni.

Nálunk ha valami nagyobb baj történik is általában napokig nem beszél róla, magában örlődik (azért észre szoktam rajta venni ha valami nem stimmel). Ilyenkor sajnos el kell telnie pár napnak, és igenis leülök vele és próbálom rávezetni hogy ez nem csak Neked hanem nekem is ugyanúgy fáj. Ha ő még ilyenkor is magában tartja, én elmondom neki amit érzek, de ekkor már késztetést érez arra, hogy "véleményt" mondjon és sikerülhet ilyenkor megbeszélni, de ez tényleg helyzetfüggő.

Sajnálom a babát!

Szerintem mondd meg a férjednek, hogy tudod, hogy nem szeretne róla beszélni, de neked szükséged van arra, hogy kibeszéld magadból ezt a tragédiát, mert másképpen nem tudod feldolgozni. Neki se jó, ha magában tartja... Szükségetek van egymásra, meg a szeretetre, most még jobban össze kell tartanotok. Kérd meg, hogy üljön le, és hallgasson meg... Hátha belőle és "kitör" a fájdalom.

18:05 vagyok. Ez nagyon nehéz. Őszintén sajnálom, tényleg nem lehetett könnyű döntés. De ezt a döntést ketten kellett hogy meghozzátok, és ketten is tudjátok csak átvészelni, megbeszélni és ha lehet akkor túltenni magatokat a dolgon, mert elfelejteni nem tudjátok. Ebben sajnos konkrétumot nem tudok mondani, mert ezt még nem éltem át. Hát szerintem pár napnak azért el kell telnie ahhoz, hogy ezt az ember meg tudja beszélni.

Nekem a családban hasonló történt. Megszületett a baba, majd 3 napra meg is halt. Okokat nem akarok írni, a lényeg, hogy az anya hetekig nyugtatókon élt a férje csak annyit tudott tenni, hogy átölelte és biztosította, hogy mellette van. De nálatok annyiban más, hogy (nem akarom,hogy kegyetlenül hangozzon)sajnos nektek kellett dönteni. (ennek tudjátok az okát ha nekem is ilyesmi lenne valószínű én is így döntenék).

Talán annyit tudsz tenni, hogy egyenlrőre csak biztosítod affelől hogy együtt vagytok, átöleled és majd csak egy idő múlva lehet erről beszélni. Ez a leghülyébben hangzik, de sajnos ilyenkor az egyetlen ami segít az idő. De ugyanakkor azért igenis kell róla beszélni, én azért azt tanácsolom, hogy akkor mondjad el neki Te, hogy mit érzel, hogy Rád ez milyen hatással van, és eközben nagyon erősen öleld át. Talán így sikerülhet valamit a dolgokról beszélni, mert előbb vagy utóbb kell...

Mégegyszer is nagyon sajnálom a dolgot.