Meddig viseljem még el?

Sajnos nehéz helyzetben vagy, és igazad van teljesen. A párod számára utolsó helyen vannak a te lelki szükségleteid, neki sokkal jobb, ha rövidke szabadidejében egy füst alatt lerendezhet téged és a barátait is.. hiszen dolgozik eleget, legalább azon az egy napon úgy legyen, ahogyan ő akarja. Csakhogy így veled van kiszúrva, te nem kapod meg, amit akarsz..

Két ilyen kapcsolatot is ismertem, ment az ígérgetés a fiú részéről, hogy ez a kettőjük érdeke, milyen jó is lesz majd később, csak 1-2 évig kell ilyen keményen melózni, utána majd élhetnek boldogan.. mindkét esetben néhány év múlva feladta a lány, bármilyen szerelmesnek is érezte magát az elején. Azóta mindketten boldogok, teljes életük van, a fiúk pedig pontosan ugyanúgy kergetik a pénzt, és elfelejtik élni az életüket..

Bocsi előre is, de nem lesz túl pozitív, amit mondok. Én átéltem totál ugyanezt a helyzetet, mondjuk én már majdnem 24 voltam, akkori barátom 26. Jól indult a kapcsolat, a pasi is igen lelkes volt, meg én is, aztán a barátomnak anyagi gondjai lettek. Rengeteget dolgozott, és ő is "eltűnt". Ráadásul, mi még távkapcsolatban is éltünk. Én maximálisan megértő voltam, mondtam, hogy semmi gond, ha nincs pénze utazni, majd megyek én, belefér.

Igen ám, de a barátom ugyanezeket a tüneteket produkálta. Nem keresett már szinte soha a vége felé. Néha írt egy-egy ímélt, de az is csak pár mondat volt, hogy mit csinált aznap stb.

Egyszer aztán elegem lett, és megmondtam neki (telefonon), hogy azt megértem, hogy melózik, de azért néha-néha legalább egy sms-t eresszen meg, sőt még azt se kell, csak akkor csörögjön rá egyet a telefonomra (hogy azért gondol rám), azért még fizetni se kell. Mondta, hogy nem fér bele az idejébe. Mondtam, ne haragudjon már, de amikor üresjárat van az életében, pl. sétál, vagy mondjuk ül a vécén (!), akkor csak nem melózik, egy darab csörgés tán csak belefér. Mondta, hogy jajj, annyira a melón jár az esze...

Hát nem tudom. Én ezen berágtam. Jó ideig türelmes voltam, de ilyet mondani, hogy nem tud még csörögni se...

Aztán jött a következő "érdekesség". Közeledett a szilveszter, ami nekem a szülinapom is egyben. Számítottam rá, hogy együtt töltjük, elhívtam magamhoz, de a kedves ex közölte, hogy ő már megbeszélte a legjobb barátjával még tavaly, mikor mi nem ismertük egymást, hogy azt vele tölti, és az ígéret szép szó stb. De "szeretettel várnak" engem is, tette hozzá kényszeredetten.

Aztán persze nem került sor a bulira, mert a kedves ex idő előtt szakított velem. Részleteket lásd, ha érdekel: http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

Az volt amúgy, hogy odarendelt magához, közölte, hogy vége, aztán másnap mehettem vissza az első vonattal. S*ggfej!

Egyébként azzal indokolta a szakítást, hogy az anyagi gondjai miatt megszűntek az érzelmei. Próbáltam támogatni, biztatni, mondtam, hogy csinálja nyugodtan a dolgát, én megértem, hogy most nem tud annyit beleadni a kapcsolatba, de ő azt mondta, hogy nem, nem, ez nem megy neki. És egyébként is, mi annyira más anyagi körülmények közül jövünk, hogy ezt a kapcsolatot nem lehet folytatni (!).

Ennek volt annyi alapja, hogy engem eltartottak a szüleim, ő pedig a doktori ösztöndíjából élt. Tény, hogy több mindent megengedhettem magamnak, de SOHA, SEMMIT nem kértem tőle, nem vártam el tőle, hogy meghívjon ide-oda...

No, de visszatérve a kérdésedre: én azt látom gázosnak a leírásodban, hogy a barátod a haverjaival azért találkozik, veled meg nem. Én már tuti dobbantanék (a rossz tapasztalatom miatt), de hát te döntöd el. Ha még megér neked egy misét, próbálj vele beszélni, legyél kedves és megértő, biztosítsd a támogatásodról, de mondd el neki azt is, hogy szeretnéd, ha többet lennétek kettesben. És egy buli a haverokkal nem ugyanaz (hajjaj, de ismerős!).

Sok sikert, remélem, rendeződik majd.

2. vagyok (aki a hasonló szitut írta le). Azt elfelejtettem mondani, azt bizony én is megkaptam a kedvestől, hogy bezzeg engem eltartanak a szüleim stb. stb. Volt képe ezt mondani nekem, mikor kapcsolatunk elején mondtam neki, hogy az anyagiak elég érzékeny téma nálam (nem milliomosok a szüleim, de az tény, hogy nem szűkölködtünk).

Szóval szerintem ez oltári bunkóság, hogy ezt vagdossa a fejedhez, ezt nem kéne hagynod.

Közös jövő? Hát te tudod, de ha már most sz*r a kapcsolat, nem lesz jobb később. Ne hülyéskedj már, 18 vagy, ráérsz még. Jó, tudom, rohadt könnyű mondani, meg hát úgyis te döntesz, te érzed, te vagy benne... de hidd el nekem, megérdemelsz egy olyan pasit, aki még a lábad nyomát is megcsókolja. Nem pedig abban merül ki a találkozásotok, hogy a haverjaival együtt úgymond téged is "letud".

Egyébként a barátod hány éves? Azt nem írtad, ha jól emlékszem.

Szóval azt mondom, ha neked ér annyit a dolog, mondd el ezeket neki szépen (de nyugodtan, ne idegesen -- tudom, nehéz). Ha meg ennyire nem megértő, akkor gondolkozz el, kell-e neked ez a kapcsolat.