Van akinek tényleg a családalapítás az életcélja?
Külföldön élek már jó ideje. Dolgozgatok, tanulgatok, tervezgetek, de még botrányosan az elején vagyok mindennek.
Nyelvsuliba járok, hogy elérjem az egyetemre/továbbképzésre (attól függ, hol indul a szak) elvárt nyelvi szintet.
A tanár egy téma kapcsán megkérdezte, ki mit csinálna másként az életben. Mindenki mondott valami apróságot, hogy például más szakmát tanult volna, nem csak 30 felett költözött volna ki, több nyelvet tanult volna...
Egyedül egy fiatal lány mondta, hogy ha újra élhetné az életét, ugyanezt az utat választaná, mert úgy érzi, mindent tökéletes csinált.
15 évesen férjhez ment, 16 évesen szült, most a férjével élnek idekint egy ötszobás házban, nagyon jó körülmények közt. (4 saját autó van a családban) A lánynak 8 általánosa van meg, nem dolgozik, és az anyanyelvén kívül egyedül ezt a nyelvet beszéli kicsit, amit a suliban tanulunk.
Nem szoktam mások életében vájkálni, de én úgy érzem, mindent elrontottam, nem teljesítettem eleget, nem haladtam.
20 évesen kijöttem külföldre, az addig tanult 5 nyelv mellé egy év alatt elsajátítottam egy hatodikat középfokon, dolgozni kezdtem (pont ma vettek fel a 3. munkahelyemre), és x féle variációm van a jövőmre vonatkozóan.
Mégis úgy érzem, amit nyújtok, az kevés. Ha többet tanultam volna, ha több nyelvet elsajátítottam volna, ha még otthon lediplomázok...
Miért van az, hogy másokat boldoggá tesz, hogy családjuk van, egyesek meg, mint én, csak hajtani tudnak, és nem érnek el semmit?
21L
Na persze, ezt hiszi, hogy az a célja. Aztán ott marad kb. 45 évesen egyedül, mert a gyerekek a saját lábukra állnak, neki se munkája, se végzettsége, se tapasztalata, sehová fel nem veszik, semmit nem tud kezdeni a napjaival, nyugdíja nem lesz, ott áll élete felén cél nélkül, kiüresedve és jönnek a pszichés problémák.
A családi állapot nem életcél. Baromi kevés az egy egészséges agynak.
Miért ne lehetne valakinek a családalapítás az életcélja?
Ráadásul nagyon nemes és szép életcél. Hogy nem csakúgy megszülni, aztán be a bölcsibe és szaladni vissza pénzt keresni, karriert építeni. Hanem élvezni hogy a házimunka mellett van bőven idő együtt sétálni, játszani, mesélni,beszélgetni. Nem kell folyton rohanni, kapkodni.
És miért törvényszerű, hogy lelép a pasi? Miért kell rögtön erre gondolni? Neki is biztos jobb érzés, hogy nem wegy mindig fáradt, türelmetlen asszonyhoz megy haza, hanem egy nyugodt mosolygós feleséghez, akinek van ideje, türelme végighallgatni mi volt a munkahelyen.
Szerintem aki akar, hajtsa a pénzt, építgesse a karrierjét, de ne nézzük már le azt a nőt aki "csak" feleség és anya, és ne gondoljuk már, hogy ő nem lehet boldog, mert lehet, hogy ezerszer boldogabb (és lesz 50 évesen is) mint egy bankár,menedzser, v. felső vezető asszony. És igenis nagyon hasznos tagja a társadalomnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!