Van akinek tényleg a családalapítás az életcélja?

ez attól függ, hogy gyerekkorban hogy neveltek. ha úgy neveltek, hogy semmi sem volt jó, amit csináltál, kritizáltak, szidtak, nem dicsértek eleget, nem hagyták, hogy kibontakozz, hogy magad próbálkozz és abból tanulj, hanem mondogatták, hogy rossz vagy, rosszul csinálod, ezt nem tudod, stb.: akkor attól lettél ilyen elégedetlen, saját magának megfelelni nem tudó, kapálódzós valaki.

Nem a te hibád, csak tudatosítani kell magadban ezt. És még nagyon fiatal vagy, szóval simán lehet még jó életed.

hát én biztosan nem elégednék meg a lány sorsával, hogy 15 évesen férjhez menni, gyereket szülni stb. valószínű sosem fog továbbtanulni vagy dolgozni, ha olyan típusú a lány.

előttem nem ilyen célok rebegnek, de hát különbözőek vagyunk.

én is ismerek egy ilyen lányt-volt osztálytársam. ő is nagyon fiatalon szült, most 19 évesen jön a második. neki is 8 általánosa van, meg egy megkezdett bolti eladó szakmája.

én nem elégednék meg ezzel,főleg mivel másokra vagy utalva ilyen helyzetben! szóval ha a pasi lelépne, és kapna egy minimális gyerektartást, akkor mihez kezdene a lány vajon? kicsi gyerek mellett nehéz munkát találni/vállalni, ráadásul nem is nagyon képzett.

szerintem mindenki tegye azt amit ő szeretne, de ne csodálkozzanak, hogy amit ők csinálnak az nem nagyon követett életforma.. (pl zaklat olyanokkal hogy mikor akarunk már gyereket a párommal?!? nem mindenki akar tinimami lenni..)

egyébként miért beszélsz 5 nyelven, ha egy olyan országba mentél ki ahol meg kell tanulnod egy hatodikat?

Miért, mit mondott volna? Beismerné egy csomó ember előtt, hogy élete legrosszabb döntése volt gyerekként gyereket szülni?

Hol engedik, hogy ilyen fiatalon férjhez menjen?

Nagyon sarkítottan: van, aki "karrierista", van, aki "családcentrikus", van, aki egyszerűen maximalista, mindegy, hogy a munkában vagy a konyhában dolgozik.

Van, aki azért koncentrál a munkára, mert nem talált megfelelő párt magának, és van, aki feladja az esetleges karrierlehetőségeit a családjáért - meg van, aki egyensúlyoz a kettő között.

Ez mind-mind egyrészt világnézet kérdése, másrészt a külső körülmények hatása. Ki ilyen, ki olyan.

És igen, lehet a család valakinek az életcélja (más kérdés, hogy ez nagyon rizikós tud lenni manapság: a pár szétválhat, a gyerekek kirepülnek stb.), és egyik percről a másikra ott maradhat valaki egyedül (rosszabb esetben egy fillér nélkül)

Te most panaszkodsz vagy dicsekszel? :)

Mégis mi a fenét akarsz 21 évesen? Inkább tanulj, iratkozz be egy egyetemre, mert azt tuti nem végezted el 21 évesen, ha dolgozol küldöldön.