Kicsit aggódom. Családalapítás vagy álmok?
A "problémám" röviden: 26 éves nő vagyok. Komoly kapcsolatban, a párom 27 éves. Hamarosan összeköltözünk. Ez még nem saját lakás, de számításaink szerint 2-3 év és meglesz az összeg, hogy meg tudjuk venni a számunkra megfelelő lakást. Mindketten egyetemet végzettek vagyunk (és még nem álltunk meg itt) és még csak most kezdtünk el dolgozni, úgymond most kezdődik számunkra az élet. Amin kicsit aggódom, hogy ugye kb. 30 évesek leszünk, amikor megvesszük a közös lakásunkat. 30 évesen viszont egy nőnek már ideje szülni(egészségügyi szempontból értem ezt, soha nem vállalnék gyereket 30 évesen csak azért, mert akkor KELL) ahogy mondani szokás. Igazából én még nem tudom, hogy szeretnék-e babát. Szeretném élvezni azt, hogy párommal alakítgatjuk a közös életünket, hogy dolgozunk és vannak közös, kicsit merészebb álmaink is. Egyikőnk sem otthon ülős fajta, én főleg nem és nagyon sok álmom van, és nem mind olyan, amibe belefér egy baba.(De imádni valóak, félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy egy légtérben sem tudok lenni velük, sőt!)Én ezeket(mármint a vágyaimat) meg akarom valósítani, de biztos, hogy nem 2-3 éven belül, mert több időre van szükség, hogy megteremtsük az anyagi és egyéb feltételeket. Viszont mi lesz, ha 35+ évesen meg fogom bánni, hogy nem lett babánk? De egyelőre még annyira erős bennem/bennünk a vágyaink megvalósításának akarása, hogy családalapításról, házasságról szó sincs. Imádjuk egymást, és épp azért is jövünk nagyon jól ki, mert mindkettőnknek ugyanolyan céljai vannak, ami elsősorban nem családalapítás.
De mégis motoszkál néha bennem, hogy mi lesz, ha? Ha élem az életem, hogy csak kettőnkre koncentrálunk, de később meg már túl késő lesz a családalapításhoz, mert nem olyan életet éltünk, és elteltek az évek?
Ti mit gondoltok?
27 vagyok, szóval abszolút a korosztályotok:) Nekem voltak/vannak álmaim az életemben. 3 diplomát csináltam meg (egy bsc és két msc), aztán a phd-mat csinálgatom most. Párom 30 éves, ő ugyanezt az utat járta be, de ő már doki.:)
Én akartam kinn lakni és tanulni az USA-ban (pipa), akartam sok fiúval élményeket átélni (pipa), akartam szabadon, egyedül élni, nem valakivel, hanem a szüleim és fiú nélkül (pipa), és még ezernyi dolog.
Vannak közös álmaink, de már mindketten megvalósítottuk azt, amit csak gyerek nélkül lehet megtenni, így most már a közös álmaink része a baba.
Szerintem rád is vár még a rengeteg élmény, majd pedig a baba, 10 éved még van az elsőig, én nem fognám meg magamat olyan hülyeségekkel, hogy "jaj, mert a nők 30 alatt szülnek", mert aztán nehogy rossz vége legyen, hogy elfojtod a dolgokat magadban és megtagadod magadtól a jót!!!
27N
Most így tervezed, de ez változhat.
Lehet, egyszer, álmaid megvalósítása előtt, közben olyan erősen feltámad benned az anyai ösztön, hogy sírva fakadsz, ha meglátsz egy babakocsit. Majd akkor félreteszed az álmaidat. Ha lehetőséged lesz rá, akkor folytatod a már esetlegesen nem olyan merész álmokat.
Az a baj veled, hogy azt hiszed az egész életed úgy működik mint ahogyan beírsz vagy kihúzol valamit a határidőnaplódból.
Értsd meg nem te irányítod a dolgokat!
Ha kapsz egy lehetőséget az élettől - új munkalehetőség, teherbe esel- vagy elfogadod vagy nem, ilyen egyszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!