Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Már elgem van anyámból, mit...

Már elgem van anyámból, mit tehetnék? 19F

Figyelt kérdés

Eddig még úgy-ahogy tűrhető volt, habár régebben is voltak vele gondok. Nem iszik, nem cigizik. Nagyanyám, tehát az ő anyja őket úgy nevelte, hogy alig adott meg nekik valamit, sokszor verte, semmit sem kaptak, csak "felnevelte és kész". Ha bármi van, ami ellen felmerünk szólalni testvéremmel(16L), akkor erre hivatkozik, hogy ő se kapott soha semmit az anyjától, meg mindig megverte, ha rosszat csinált, meg elmondta minden mocsoknak. Régebben volt, hogy megpofozott minket, de ma már nem meri.. Fizikailag sosem bánt most már, csak mindig csinálja ezt a feszült hangulatot, sosem érzem jól magam itthon, mintha egy vulkán lenne, ami bármikor kitörhet.

Mindenkivel össze tud veszni a pénzen, mind 2 mamámmal veszekedett már a pénz miatt, az anyósával teljesen meg is szüntette a kapcsolatot, köszönni sem köszön neki. 3-an élünk, félárva vagyok, elköltöztünk nemrég arról a portáról, ahol mamáékkal(az anya anyósa, tehát apa anyja) laktunk, a viszony miatt. Amióta eljöttünk, az első 2 hét jó volt, aztán a megspórolt pénzemet ő akarta kezelni, hogy elrakja nekem a bankba, meg sem kérdezett engem meg semmi. Tudtam, ha szólok miatta, akkor felháborodik és haragudni fog és ismét feszült hangulat lett a lakásban, tiszta élhetetlen környezet. Ezért nem szóltam semmit, haragudtam rá, mert másra akartam azt a pénzt költeni, régóta vártam már rá, hogy összejöjjön annyi, erre elveszi, hogy majd ő berakja a bankba nekem, így nem tudtam volna hozzányúlni. Tehát nem nagyon beszéltem vele, látta, hogy bajom van, aztán egy este visszaadta a pénzemet, meg fenyegetően, halkan beszélt velem, higgadtan, hogy mi a problémám? Elmondtam neki, hogy én azt másra akartam költeni és szarul esett, hogy az engedélyem nélkül a saját pénzemet berakná a bankba. Az lett a vége, hogy foghatom magam, elköltözhetek nagyanyámhoz, odaadja az árvaellátást és amiket kapok, éljek meg belőle vagy éljek itt, ha nem vesznek fel egyetemre, akkor mehetek dolgozni, meg tartsam el szeptembertől magam az államtól kapott pénzből, ha felvesznek egyetemre, akkor is. Tényleg elegem lett, megmondtam neki, hogy én nem kértem, hogy jöjjek világra. Be is fejezte és kiment a szobámból. Aztán később megint leállt velem beszélgetni, elmondta, hogy havonta mennyi a kiadása, meg, hogy neki mennyi problémája van, meg, hogy mennyit jártak orvoshoz, hogy én világra jöjjek. Mondtam, hogy köszönöm szépen, hogy élhetek. Én azért mondtam ezt, mert arra akartam célozni, hogy egy gyereket azért vállal az ember, hogy mindent megadjon neki és boldognak tudja. Erre ő mit csinál? Terrorban tart minden áldott nap, olyan nyomást érzek, ha itthon van, hogy nem igaz.. Szóba sem lehet vele állni, mindenbe beleköt, olyan a viszonyunk, mint az idegeneknek, mintha az idők óta ellenségek lennénk. Én sosem szítom a vitát, mindig ő kezdi. Tudom, csúnya volt a szemébe mondani, hogy nem kértem, hogy éljek, de tényleg nem kértem, akármilyen csúnya is, igaz.. Néha már tényleg annyira elegem van. Most is azért kezdett el vergődni, mert, hogy azt mondtam, hogy nadrágban meleg van kint, erre azt mondja, hogy rám se lehet ismerni, mintha kicseréltek volna, persze ezt nem jó értelemben mondta, nem olyan hangnemben.. Mostantól csak akkor beszélünk, ha muszáj, ezt is kijelentette. Persze azért, mert mondtam, hogy lemegyek a boltba, csak adjon pénzt, erre miért sajnálom én a pénzemet? Mondtam, hogy mostantól mindig a saját pénzemből fogok vásárolni? Minden héten hagy cetlit itthon, hogy vegyek kaját magamnak, vegyek ezt-azt. Kb minden második alkalommal hagy rá pénzt és még ő van felháborodva.

Soha nem fogom megérteni, hogy miért jó neki stresszben tartani a gyerekeit, meg ilyen légkörben élni, ami olyan feszült, hogy bármikor robban.. A tesómmal is ezt csinálja, habár ő néha ad is rá okot.

Mit csináljak?


2015. máj. 19. 17:20
1 2
 1/14 A kérdező kommentje:
Már azon is gondolkodtam, hogy hagyom az egyetemet, nem fogok minden nap tiszta ideg lenni és stresszben élni, hanem haverommal kimegyek külföldre dolgozni, mert van aki elintézze nekünk..
2015. máj. 19. 17:23
 2/14 anonim ***** válasza:

A kulfoldi munka egy jo otlet, viszont oda is penz kell. Menj el dolgozni, igy lesz egy keves jovedelmed, meghuzod magad amennyire tudod, es amint osszegyulik annyi, amibol fenn tudod tartani magad kulfoldon, szeded a satorfad es mesz. De ugy tudom,hogy ha az egyetemet ott akarod hagyni, akkor ki kell fizetned a tandijat, vagy valami hasonlo.

Egyebkent sajnalom a helyzeted, es amint tudod, a hugodat is hozd el edesanyadtol. Neki is rossz lehet.

2015. máj. 19. 17:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 A kérdező kommentje:
Még nem vagyok egyetemista, most érettségizek.. Na, ez meg a másik, hogy más szülő ilyenkor direkt, még véletlenül sem stresszeli a gyerekét, erre ő..
2015. máj. 19. 17:33
 4/14 A kérdező kommentje:
Most van 100.000Ft készpénzem és van félrerakva örökség is mamáméktól, szóval a kimenetellel nem lenne gond..
2015. máj. 19. 17:35
 5/14 anonim ***** válasza:
Akkor semmi nem akadalyoz,rajtad all a dontes. Ha esetleg beszelgetni szeretnel, irhatsz privatban.
2015. máj. 19. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 A kérdező kommentje:
Még annyit magunkról, hogy nem élünk rosszul, mert anyám vezetőpozícióban dolgozik, szóval anyagiakkal nincs baj itthon, csak mindig van valami baja, amit kivetít ránk, meg alapból olyan a természete.
2015. máj. 19. 18:05
 7/14 anonim ***** válasza:
75%

Mielőtt felrúgnál mindent, és kimennél külföldre tányért mosogatni vagy a mekiben krumplit sütni, gondold át a következőket:

- édesanyád egyedül nevel kettőtöket. Gondolom, nem veti fel a pénz, ennek ellenére taníttatni akar, egyetemre küld, hogy neked nagyobb esélyed legyen a normális életre

- nem magának akarta elvenni a pénzedet, hanem neked berakni a bankba. Egy szülőt már elvesztettetek, mi van, ha vele is történik valami? Ő előre gondolkozik, hogy legyen valami tartalékod, ha bármi történik, te csak a mában gondolkozol, hogy most azonnal mit akarsz venni.

- lehet, hogy nehéz megtalálnotok egymással a hangot, az is lehet, hogy feszült a légkör. Átgondoltad már, hogy mi az, amit ő szeretne tőled? Tényleg rosszat akar neked?


Az nem túl fair, hogy összeférhetetlennek állítod be. Ember legyen a talpán, aki özvegyen, egyedül felnevel és taníttat két gyereket, ráadásul a (volt) anyósával együtt lakva, és emellett szelíd bárány marad. Tudom, milyen lehet, mert magam is özvegyen nevelem a gyerekeimet, egymagam intézem az ügyeket, sokszor át kellett mennem sárkányba, mert egy nőt sokan nem vesznek olyan komolyan, mint egy férfit (kezdve a mesteremberektől pl., de iskolaigazgatóval szemben is kellett már a sarkamra állnom.) Ha emellett még az anyósommal lettem volna összezárva, már rég a vigyorgóban ülnék muszájdzsekiben.


Szóval: próbálj meg türelmesebb lenni anyádhoz, ülj le vele és higgadtan mondd el, mit érzel az otthoni légkör miatt. Beszéld meg vele a pénzügyeket is úgy, hogy meghallgatod és meg is hallod az ő érveit, akkor ő is jobban meghallja a tieidet, ha nem vágsz vissza azonnal egy ilyen bántó megjegyzéssel, hogy te nem kérted az életet.

2015. máj. 19. 18:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 A kérdező kommentje:

-Nem ő küld egyetemre, hanem én magam, elmondta, hogy azt csinálok amit akarok, menjek OKJ-ra, ha akarok, ha nem megyek sehova, akkor dolgozzak.

-Évek óta arra vártam, hogy végre legyen ennyi pénzem, hogy arra tudjam fordítani, amire akarom, erre fogja és önkényesen elveszi, hogy berakja a bankba, a tudtom nélkül. Csak akkor vettem észre, hogy nincs a helyén a pénz, amikor egy keveset akartam költeni belőle valamire.

-Mi az, amit ő szeretne tőlem? Nem tudom. Én mindig elmosogatok, kitakarítok, bevásárolok, kiviszem a szemetet, sokszor főzök, a lány testvérem a kisujját sem mozdítja. Engem meg sem kér rá, magamtól csinálom, hogy neki ne kelljen annyi mindent. Rosszat akar-e? Semmit nem akar, elmondta nemrég, hogy mindenki azt csinál amit akar, őt már nem érdekli. Nem akar rosszat, de jót se sokat, úgy tűnik.

Elköltöztünk a volt anyóstól, direkt azért, hogy ne éljen stresszben. De úgy látszik mégis sikerül, most nem az anyósával van fasírtba, hanem a kölykeivel.

Nem azonnal vágtam hozzá a bántó megjegyzést, alapból nem is bántásnak volt szánva, hanem hátha elgondolkodik rajta, de csak jobban felbőszítette magát így utólag. Biztos támadásnak vette, én ébresztésnek szántam.

Most volt egy tartalmas beszélgetés vele 1 hete, amiben elmondta, hogy éljek meg a félretett pénzemből szeptemberikg, aztán élhetek az árvaellátásból, ha nincs egyetem, akkor mehetek dolgozni. Ez volt a pénzügyes téma. A légkörről annyit mondtam neki, hogy mindig van valami baja, meg csak azt hiszik mamával(az ő anyja) együtt, hogy csak nekik vannak problémáik, erre kiröhögött ő is, hogy nekem milyen problémáim lehetnének? Tényleg, semmi..

2015. máj. 19. 18:30
 9/14 anonim ***** válasza:

Azt érzem ebből, amit leírtál, hogy neked nagyon fáj, hogy nem vesz téged komolyan, és nem foglalkozik veled, nem érdekli, hogy mit csinálsz. Ezt mondd el neki! Nem ismerem őt, nem tudom, mit fog reagálni. Azt tudom, hogy magam is voltam olyan helyzetben, amikor elborítottak a gondok, velem is előfordult, hogy a gyerekeken vezettem le a feszültséget, és semmi másra nem vágytam otthon, csak hogy mindenki hagyjon békén. Aztán az egyik gyerek elmondta, hogy hogyan látnak. Rosszul esett, de igazuk volt, és onnantól változtattam a dolgokon. Nem könnyű, később is néha még rám szóltak, de sikerült:-)


Te pont abban a korban vagy, amikor a szülőnek hozzá kell szoktatnia magát, hogy felnőttként kezelje a kicsi fiát.:-) A legjobb segítség ehhez az, ha a gyerek felnőttként is viselkedik. Ülj le vele beszélni, mielőtt döntesz, mondd el az érzéseidet (ez egy férfinak mindig nehéz, de néha muszáj), és majd meglátod, mire juttok. Az egyetemet nem hagynám ki, de ha tényleg nem akar már foglalkozni veled, lehet, hogy az a jobb megoldás, ha különmentek, dolgozol, és egy-két év múlva kezded el. Ezt azért én tényleg csak a végső esetre hagynám.

2015. máj. 19. 18:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 A kérdező kommentje:

Nem, engem az zavar, hogy nem gondolkozik. Ha végre minden nap úgy lenne itthon, hogy LEGALÁBB semleges hangulatban van, akkor nem tenné sz&rrá az én, tesóm és a saját napját sem, hanem mindenki tenné a maga kis dolgát, nyugodtan. Élhető, normális lenne a környezet és légkör. De nem, jobb duzzogni, meg a vitát szítani és rontani a hangulatot, csak mert neki meg kellene erőltetni magát egy kicsit.

Nem kezel felnőttként, nagyon makacs, mindig csak a saját igaza létezik. Egyszer rávettem magam, hogy bocsánatot kérjek tőle egy dolog miatt, nehéz volt, de megtettem, na, akkor sem bocsájtott meg, hanem azt mondta, hogy őt már nem érdekli semmi és senki, mindenki csináljon azt, amit akar. Körülbelül mindenre ez a válasza. Olyan kicsi lehettem, mikor utoljára mondta, hogy szeretlek, hogy már nem is emlékszem rá, arra még emlékszem, hogy én olyan 5 éve mondhattam neki legutóbb, ő jóval régebben. Az a baj, hogy mások is teszik alá a lovat, ilyen az anyja, vagy a testvére is, hiszen egy családból származnak, egy nevelés, egyetértés, így véletlen sem lesz nekem vagy a tesómnak soha igaza, mert többen is megerősítik őt.

2015. máj. 19. 18:55
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!